Ha már a mesterséges fülnél tartunk, emlísük meg a tudományos mesterséges szemeit, a nagy távcsöveket. teleszkópokat, melyekkel a csillagászok a világegyetem mélységeit fürkészik. Azok a csillagok és ködhalmazok, melyeket ezeken a távcsöveken keresztül szemlélhetünk, olyan messze vannak, hogy a másodpercenkét 300.000 km. gyorsasággal tovareppenő fénysugárnak is ezer és tízezer évekig kell száguldania, míg onnan hozzánk ér.

Az amerikai wilsonhegyi csillagvizsgáló 2.5 m. átmérőjű óriás teleszkópjával közel 300 millió csillagot és ködfoltot lehet megkülönböztetni az égboltozaton, melyek tőlünk való távolsága a csillagászati mérések szerint 500.000 és 10 millió fényesztendő között váltakozik. (Egy fényesztendő a másodpercenként 300 ezer km sebességgel haladó fény egy esztendő alatt megtett útja. azaz 9 és fél billió km.

Ez jelenleg a világ legnagyobb messzelátója. De hamarosan túltesz majd rajta egy most épülő 5 m. átmérőjű teleszkóp, mely a szakértők szerint háromszorta közelebb hozza majd számunkra a csillagvilágot a jelenleginél. Fényereje akkora, hogy egy hatvanötezer km. távolságban lobogó stearingyertya lángjai is észre lehetne venni rajta. Nem kevesebb, mint 1600 tonna lesz a távcsőkolosszus súlya és építése 12 millió dollárba kerül.


A csillagászati intézetek rendszerint fényképezőgéppel szerelik fel távcsöveket, mert a fényképezőlemez érzékenyebb az emberi szemnél és a teleszkópon keresztül olyasmit is észrevesz az ég sötét kárpitján, amit a mi gyarló szemünkkel talán sohasem láthatnánk meg. Számos új csillagászati berendezést a fényképezőkészülékkel felszerelt távcsöveknek köszönhetünk. Színképelemző műszerekkel is ellátják a teleszkópokat ós ezek révén azt is megtudhatjuk, milyen anyagok vannak a Napban és más égitesteken.

A modem technika a tudományos kutatás és az élet különböző céljaira a legérdekesebb és a legkülönösebb eszközöket szerkeszti. Egy londoni műszerkiállításon nemrég bemutattak egy eszközt, mely hajszálfinom pontossággal méri a villamos izzólámpák világító erejét.

Egy másik készülék a bármely pontján előforduló földrengéseket és mágneses viharokat jelzi minden eddigit felülmuló érzékenységgel Németországban legutóbb olyan finom szerkezetű serpenyős mérleget készítettek, mely százezred milligramnyi súly mérésére is alkalmas, tehát még azokat a parányi porszemcséket is lemérhetnők rajta, melyeket a napsugár kévéjében látunk táncolni.

Ugyancsak német találmány a „lármamérőgép”, melyet két kieli egyetemi tanár talált fel. Ezzel a furcsa műszerrel pontosan meg lehet állapítani, mennyi és milyen erősségű zaj hangzik el valahol egy bizonyos idő pl. egy óra leforgása alatt. Ez még csak hagyján, de mit szóljunk ahhoz a műszerhez, amivel a - hazugságot akarja mérni egy amerikai feltaláló.

Abból indul ugyanis ki, hogy a hazudozó gonosztevő, bármilyen nyugalmat színlel is külsőleg, belül mégis csak izgatott, szíve gyorsabban lüktet, pulzusa élénkebben ver. A fortélyos készülék tüstént jelzi a szívműködés erősbödését, mihelyt hazudik vallatás közben s ezzel leleplezi a bűnöst. Ha ez a találmány beválik, ugyancsak nehéz idők járnak majd a gonosztevőkre.

Annál is inkább, mert egy másik amerikai feltaláló már a gondolatok leolvasására alkalmas gépen dolgozik. Az a feltevése az, hogy gondolkodás közben az agyban villamos áram keletkezik, amit a nyelven át el lehet vezetni. A „gondolatolvasógép” rádiószerű szekrény, tetején hangszóróval.

Ha a zsinór végét valakinek a nyelvéhez érintik hangszóróban zörej támad, amit a találó szerint az illető agyában lepergő gondolatok keltenek. Most már csak arra lenne szükségünk, hogy ezekből zörejekből ki is olvashassuk, mire gondol abban a pillanatban az illető. Akkor aztán tényleg lenne olyan gépünk, mely a „vesékbe lát”.