Genf, julius 17.
A nemzetközi tanácskozások elcsüggesztő történetében sincs példa arra a teljes összeomlásra, amelynek képét a leszerelési konferencia utolsó napjai mutatják. Sok reménységgel kezdettől kezdve sem tekintett az emberiség e nagyszabásu tanácskozás elé, de még a legkiábrándultabb szemlélők se hitték, hogy a félévvel ezelőtt megnyilt konferencia ilyen tökéletes csöddel fog végződni. Bekövetkezett az, amit öreg, tapasztalt és hitetlen diplomaták, mint a finom elméjü Scialoja, vagy Austen Chamberlain évekkel ezelőtt megjósoltak: a konferencia, ahelyett, hogy tisztázta volna a helyzetet és egyetlen lépéssel előbbre vitte volna a leszerelés ügyét, a zűrzavart és bizalmatlanságot még inkább fokozta.

A leszerelés területén nincs egyetlen részletkérdés sem, amelyben az európai nagyhatalmak megegyeztek volna, sőt még abban sem tudnak megegyezni, milyen formában történjék ennek a kudarcnak a megegyezésére képtelenségnek a bevallása.

A konferencia hetek óta haldoklik, de kimulni nem tud! Orvosai nem engedik, hogy utolsó lélegzetet vegyen, amig a halál okát papirra nem vetették. Közben a rekkenő nyári melegben, a nyomasztó légkörben, amely Genfre nehezedik, a beszédmalom tovább zakatol, a bizottságok tovább üléseznek, a katonák megelégedetten és fölényesen mosolyognak, a diplomaták kétségbeesetten unatkoznak, az ujságirók szétszélednek s az elnökség tagjai, a fáradt Hendersonnal az élükön, napról-napra órákon át tanácskoznak, milyen formában adják tudtára a világnak, hogy a konferencia minden kézzelfogható eredmény nélkül fog föloszlani.

A svédek, norvégek, dánok és hollandusok, a lefegyverezés egyedüli igaz hivei, már csak abban reménykednek, hogy az amerikai kormány nyomása, ha nem is ma, de a háborus adósságok reviziója révén kényszeriteni fogja a nagyhatalmakat és a keleteurópai militarista államokat, hogy adósságaik elengedése vagy radikális csökkentése ellenében katonai kiadásaikat erőteljesen kurtitsák.

De ez a remény is halvány és bizonytalan! Az amerikai delegáció tagjai egyáltalán nem titkolják azt a nézetüket, hogy az amerikai közvéleményt föl fogja háboritani a konferencia összeomlása s hogy a párisi konferencia óta nem érte ehhez fogható csalódás Amerikát.

Egy amerikai ujságiró találta fején a szeget, aki azt mondotta, ha az európai államok azt a rengeteg pénzt, amibe a leszerelési konferencia került, a nagy fegyvergyárak részvénypakettjeinek a megvásárlására forditották volna, sokkal messzebb tartanának, mint ma, hathónapi tanácskozás, vitatkozás, jegyzőkönyvezés és unatkozás után!