Székely irodalmi est volt Szegeden s két nap mulva megszólalt a megnemértés, a gyűlölködés és a félrebeszélés fekete trombitája. Akadt egy ujság Szegeden, amely ügyészért kiáltott (a székelyek estjére!) és akadt egy tanár is, aki kultúrbotrányról dobolt, aki füttyöt kért a székelyek fejére és akadt egy tanár, aki Ady Endrének "egy-egy ízléstelen és gyönge verséről" hegedült. (Egyedül a tengerrel, Értől az Óceánig.) Piruló arc és megindult szív parancsolja ezt a levelet, nem védelemből, nem válaszadásból; csak azért, hogy a szolidaritás szegedi kézfogása eljusson az erdélyi bércek alá.

És mert a szegedi fekete trombiták után - mégis meg kell köszönni Erdélynek, Kolozsvárnak, Tamási Áronnak és Ligeti Ernőnek, hogy egy estére elhozták Szegedre egy tisztultabb szellem, egy haladó humanizmus és szociális világnézet levegőjét. Meg kell köszönni, hogy megmutatták Szegednek is az erdélyi bércek alól feláradó levegőt és a sorompókon is túltörő székely irodalmi szellemet. Elhozták és megmutatták, vallották és vállalták.