Mikor író lettem, elhatároztam, hogy az emberek sorsán változtatni fogok. Mindössze a következő kis történet sikerét értem el idáig - ebben is Nyugaté a főérdem.

A postás meghozta a Zsíroskenyér és alma című novellám korrektúráját. Behúzódtam vele a konyhába, ahol az anyám főzött. El akartam neki olvasni, merthogy ebben a novellában is egy igen spórolós asszonyról volt szó. S mivel az én anyám is az, kivártam szépen, míg fölöntötte a rántást s ide-oda lökdöste a fazekakat... akkor aztán azt mondtam: No, anyám, ülj le, semmise futhat már ki, semmise sülhet oda... és hallgass rám kedves.

Ekkor jött be hozzánk egy ügynök-ismerősünk: szappan-, pipere-, illatszer-holmikban utazott és olcsó zsilettpengét hozott nekem.

- No, - mondom - üljön le maga is, hadd folytassam, ha már belekezdtem az olvasásba.

Folyt a számról a szó, anyámnak kezdett tetszeni a dolog, az ügynök is mosolygott s mikor odaérek, hogy az a szerencsétlen mosónő, aki novellám főszerepét viszi: három darab Hattyú-szappant dörgölt már el, s az az öreg nagysága, aki a másik főszereplője ennek az írásnak, majd megpukkad ezen... az ügynök megfogja a karomat, Gelléri úr, Gelléri úr, én magának örökre hálás leszek... három gyerekem van és elsejére fölmondtak nékem... s ha maga megtenné, hogy Hattyú-szappan helyett a mi gyárunk szappanát, a Liliomot írná be... a főnököm, amilyen parvenű, még talán visszavonná a fölmondásomat.

Nem ment bennem simán a dolog. Reklám, gondoltam, nem íróhoz illő eset... de aztán: én ezért semmit se kapok, ellenben három gyerek apját hátha vissza tudom tartani az állásában.

No, húzok egy vonást a puha ceruzámmal s oldalt odafirkantom a korrekturát, hogy szép habos Liliom-szappannal mosott a vén Racsákné. S mingyárt elmegyek a szorongó ügynökkel egész a postaládáig, hadd lássa: már indul is a nyomdába azonmód.

Akkor vagy két hétig házitanítóskodtam egy fiúnevelőben s így csak az anyámmal közölte az ügynök: meg van mentve az állása, mert a főnöke azt mondja, aki a Nyugat íróját ilyesmire rá bírta venni... az ügyes ember s nem tehet arról, hogy a kereskedők nem vásárolnak. A viszonyokban van a baj.

Én örültem neki... aztán nemsokára megint csak állás nélkül, a szobában ültem s olvastam.

Hát kopognak: sugárzó, kihízott képpel bejő az ügynök, alapos egy csomag a hóna alatt: Gelléri úr - mondja -, én a cégvezetőnek elmeséltem az egészet. S a cégvezető úr azt mondta: annak a Művész úrnak okvetlen meg kell ismerni a mi gyártmányainkat. Amiért is ezt a kis csomagot hoztam. Örülni fog ennek a kedves mamája.