Mussolini betiltotta az olasz szépségkirálynő- választásokat, a „Neues Wiener Journal” is visszaadta a megbízatását Waleffi mester kesébe, mondván, hogy a mai szomorú időkre nem illik pünkösdi királynők koronáit rakni, - a magyar szépségkirálynőjelöltek ambícióját azonban nem sikerült letörni.

Alig, hogy letelt az év, amelyen Tasnády Fekete Máriának le kellett tennie Miss Hungaria palástját, ezerszámra jelentkeztek a szépségversenyek önjelöltjei, akik a szépségkirálynői rang csillogó ábrándjában keresnek vigasztalást a családi négy fal szürkeségéért. Vánnyadt, vérszegény, csunyácska kislányok jelentkeztek pénteken és szombaton a „sorozóbizottság” asztala előtt és sírva fakadtak, amikor meghallgatták, hogy nem vehetnek részt a vasárnapi nagy fölvonuláson. Így is háromszázan maradtak, akik vasárnap délelőtt a Royal „fehértermében” a jury elé léptek.

A hosszu jury- asztal közepéről most, először hiányzott a vezér, Beöthy László, akinek nobilis alakja, apai melegséget sugárzó tekintete mindig valami családi ünnep fényét árasztotta a Miss Hungária- választásokra. A vezér helyét nem foglalja el senki, a speaker ebben az évben Harsányi Zsolt. Körülötte foglalnak helyet gróf Teleki Sándorné, Hatvany Lili, Iványi- Grünvald, Heltai Jenő, Góth Sándor, Porzsolt Kálmán, Kisfaludy- Strobl, Pólya Tibor, Lengyel Menyhért, Hatvany Ferenc, Hermann Lipót, Horvay János, Zádor István, Márk Lajos, Inoze Sándor, Magyar Miklós és las nost least, két Miss Hungária előd: Brammerné Simon Böske és Szaplonczay Éva.

A két volt szépségkirálynő komoly arccal ült a jury- asztal mellé és iratait rendezgeti
Az első tapsokat Pólya Tibor kapja, aki elkésve érkezik és hódító mosollyal lejt végig a szépségkirálynőjelöltek dobogóján. A terem zsufolt, a jury- tagok és az ujságirók körül a pesti diplomáciai testület fiatalabb tagjai szoronganak, néhány ragyogóan elegáns szépasszony kíséretében.

A Royal kistermeiben mozdulni sem lehet a jelöltektől. Iványi Grünwald és a zsűri többi tagja alig tudja keresztültörni magát a leányok tömegén, akik hosszu ruháikban egymáshoz szorulva állnak és bíráló tekintettel mérik végig a tömeget, de nem szólnak egymáshoz egy szót sem. Egy karosszék támláján, az öltöző sarkában, könnyű kötött ruhájában elhagyatva ül Szaplonczai Éva, - az új jelöltek egyetlen pillantásukra sem méltatják. Egy 16 éves ijedt kisleány pityeregve a mamáját keresi…. ,,Csak egy percre”, könyörög az ajtónállóknak, - de a mamák messze vannak a és ebből a szobából egyetlen út vezet már csak ki: a reflektorokkal megvilágított pódium felé.

A tükör előtt áll, komolyan, fölvetette fejjel, mint egy királynő, rózsaszínű biedermeyer ruhájában, Konkoly –Thege Melinda, akit tavaly talán csak véletlenen mult, hogy meg nem választották Miss Hungáriává és aki akkor édesanyjával hosszu ideig a nyilvánosság előtt keresett orvoslást a rajta esett ,,sérelméért”. Már egy órája várakoznak a nagy eseményre amikor megnyílik az ajtó és az első pályázó – karcsu, szőke leány, hosszu fekete selyemruhában – végigsétál a dobogón.

Kiderül, hogy a szája egy hajszálnyival szélesebb mint amekkora egy Miss Hungáriáé lehet és a zsűri néma marad. Nincs több szerencséjük az utána következőknek sem. Közömbös, kicsit álmos hangulat fogadja őket, a királynő- jelölteket, akik hosszu éjszakákon át készültek erre az egyetlen pillanatra.. Valami monoton fájdalom van abban, amint folyik szinte végeszakadatlanul a hosszu séta jobbra”:
A földigérő fehér, fekete, rózsaszínű ruhák egy percre föltűnnek, - aztán végleg eltűnnek a süllyesztőben.

Ezeken a toaletteken és az izgalomtól sápadt arcocskájukon kívül nem is lehet látni a királynő- jelöltekből semmit. ,, Miért is nem léphetünk föl fürdőtrikóban?!” – sóhajtja egy harangszoknyás szőke leány. A 91 – es számnál kissé föllelkesedik a zsűri, öt hat kar a magasba lendül, majd a meglepetés moraja végig a teremen. Földig érő fekete ruhában szőke, kissé asszonyos szépség lép föl a dobogóra, nyugodtan néz szét a közönség fölött, a zsűrinek majdnem minden tagja magasba nyujtja a kezét. Érezni, hogy megkezdődött a verseny izgalma.