Az állatok bélcsövének hossza, egyes részleteinek tágassága és tágulékonysága nagyon különböző. Erre a táplálék minőségének van hatása. Kísérleti úton, kutyakölykök különféle táplálásával megállapítást nyert, hogy a nehezebben emészthető és nagyobb térfogatú, ú. n. extenzív táplálék megnyujtja a belet s így növeli az emésztés idejét.

Emlős állatok bélcsövein végzett mérések is arra az eredményre vezettek, hogy a növényevő állatok bele hosszabb, mint a hűsevőké, így a juh bélcsöve test hosszának 25-szöröse, a kutyáé ellenben csak ötszöröse.

Nagy változatosságot mutat a bélcső tágassága is nemcsak állatfajok szerint, hanem ugyanabban az állatban. Az ember bélcsövét tágassága szerint vékony- és vastagbélre osztják fel. Sok állatban azonban az ezeknek megfelelő bélszakaszok nem mutatnak e felosztásnak megfelelő jellemző különbségeket, így pl. a ló, de a házinyúl „vastag”-belének, remesebelének egy része a vékonybélhez hasonló vastagságú.

Ezért az összehasonlító anatómiában e megjelölések helyett fejlődéstani alapon előbelet, középbelet és utóbelet különböztetünk meg, melyek közül az előbélneka fejben helyet foglaló részét fej bélnek nevezik, ide tartozik a szájüreg és a garatüreg. A szorosabb értelemben vett előbél részei a nyelőcső, régiesen bárzsing és a gyomor. A „vékony”- bélnek a középbél felel meg, melynek részei az epésbél, az éhbél és a csipőbél, míg a „vastag"-bélnek megfelelő utóbél a vakbélre, a rémesére és a végbélre osztható.

A bélcső egyes részei közül, a gyomortól eltekintve, a vakbél (intestinum caecum, caecus = vak; görögül τωψλόν: vakbélgyulladás = typhlitis) mutatja a legnagyobb változatosságot alakulásában és fejlettségében. Amíg egyes csontos halak, kétéltűek és hüllők vakbele, bélfüggelékei a belcső dorsalis, hátoldali részén öblösödnek ki, a madarak és az emlősök vakbele a bélcső ventralis, hasoldali falán indul fejlődésnek. Ott, ahol a középbél az utóbélbe megy át, a bél fala vakon végződő kitüremkedést képez.

Hiányzik a vakbél az alsóbbrendű gerincesekben, halaknak és kétéltűeknek nincs vakbelük (egyes csontos halak pylorusi függelékeit hasonlították vele össze). A hüllők közül egyes növényevőgyíkok- teknősbékák- és kigyóknak van ilyen bélrészletük. Hiányzik egyes erszényes emlősállakotban (Dasyurus, Tarsipes), foghíjasokban (Manis, Bradypus, Dasypus), egyes rágcsálókban ( Myoxydae), cetfélékben, medvékben, a menyétfélékben, a patás állatok közül a vízilónak nincs vakbele, stb.

Gyengén fejlett, vakbelük van általában a húsevőknek, melyek közül a medvékben és a menyét félékben hiányzik. Ellenben erősen fejlett a vakbél többnyire azokban az állatokban, melyek tápláléka nehezen feltárható anyagokban, nyers rostban, celtulozban gazdag és ennek feltárására más nagyobb befogadóképességű berendezés nem fejlődött ki, hol a baktériumos erjedés végbemehetne.