Páris, február 21.
Tardieu nem habozott olyan sokáig, mint Painlevé, hosszu gondolkozás nélkül lecsökkentette a miniszterek számát 18-ról 13-ra, gyors egymásutánban megállapodott barátaival és szombaton éjfél után egy félórával már kész miniszteri listával jelentkezett Doumer elnök előtt. A miniszterek számának csökkentését azzal érte el Tardieu, hogy több miniszteriumot összevont, így a nemzeti védelem miniszteriuma egyesiti a hadügyi, tengerészeti és légügyi miniszteriumokat és a költségvetési miniszterium a pénzügyminiszteriumba olvadt.

A harmadik Tardieu-kormány tagjai kivétel nélkül a kamara és a szenátus közép- és jobbpártjaihoz tartoznak és közöttük több a szenátor, mint a Laval-kormányban volt, nyilván ezzel igyekszik Tardieu a szenátus jóakarat megnyerni.

A kormány tagjainak névsora a következő:
Miniszterelnök és külügyminiszter: Tardieu,
Igazságügy, közlekedés és h. miniszterelnök: Reynaud.
Közoktatásügyi miniszter: Roustan
Nemzeti védelem. (hadügy, tengerészet, légügy): Pietri
Közmunkaügyi s vasuti miniszter: Guernier.
Nyugdijügyi miniszter: Champetier de Ribes
Munkaügyi miniszter: Laval.
Közegyészégügyi miniszter: Blaisau.
Földmüvelésügyi miniszter: Charvcau.
Kereskedelmi és postaügyi miniszter: Rollin.
Gyarmatügyi miniszter: Chappedelaine.

Laval e lista szerint teljesen a második sorba szorult és Tardien barátaival együtt magához ragadta a vezetést.

Külpolitikai szempontból a harmadik Tardieu-kormány ugyanazon a vonalon mozog, mint elődje és valamennyi nemzetközi problémában a jobboldal ismert álláspontját fogja képviselni.

Maga Tardieu kijelentette, hogy a genfi delegáció összetételében nem történik változás és valószinű, hogy Tardieu maga megtartja a delegáció vezetését. A közvélemény minden különösebb meglepetés nélkül vette tudomásul a Tardieu-kormány megalakulását: a baloldali pártok körében nagy a harci kedv, különösen azért, mert a kormányban a szélső jobboldali Marin-csoport is képviselve van, amely a baloldal ellen irányuló választói reformjavaslatot a kamarában kierőszakolta.