A Bethlen-kormány távozása óta hivatalos és nemhivatalos helyről sok szó esik a bethleni külpolitikáról és ennek sikereiről. Föl kell már vetni a kérdést komolyan és elfogulatlanul: hol vannak hát gróf Bethlen István nagy külpolitikai sikerei? Melyek azok a pozitiv külpolitikai nyereségek, amelyeket elkönyvelhetnénk?

Bethlen István bizonyos taktikai képességei ellenére külpolitikai vonatkozásban azokhoz a ballhausplatzi tényezőkhöz hasonlít, akik minden reálpolitikai látás és mérlegelnitudás nélkül irányították az osztrák-magyar monarchia utolsó esztendejének sorsát.
Az osztrák-magyar külülgyminiszterium nagyon jól tudta, hogy a háborút elvesztettük, tudta már 1918 tavaszán.

Mégsem készült föl a katasztrófa kivédésére és a háboru romjainak eltakarítására. Még önmagukkal szemben sem voltak őszinték és éppen az őszinteségnek teljes hiánya volt belső összeomlásnak fő indítóoka.

Ugyanezt az őszinteséghiányt tapasztalhattuk Csonkamagyarország külpolitikájának vezetésében és irányításában.

A monarchia 1914-hen nem számolt azzal, hogy Olaszországra és Romániára nem támaszkodhatik. A hármasszövetséget reálpolitikai valóságnak vette, holott egy politikailag teljesen iskolázatlan átlagember is tisztában lehetett azzal, hogy sem az olasz fegyverek, sem az olasz diplomáciával nem számolhatunk. Ez a bűnös naivság hozzájárult a központi hatalmak végzetes összeroppanásához. Gróf Bethlen is, amikor külpolitikai trapézjátékával elszórakoztatta a magyar nyilvánosságot, ugyanabba a hibába esett: nem számolt a reálpolitikai tényezőkkel, összekeverte az egymáshoz nem tartozó elemeket, mintha a nagy európai és világ-politikai differenciák pontosan a magyar külpolitika vezetésén is irányításán keresztül egyenlítődtek volna ki.

Hiszen a magyar képviselőház külügyi bizottságának legtekintélyesebb tagja is azt hangoztatta nemrégen, hogy a francia orientáció nem zárja ki az olasz barátságot. Alapvető tévedés! Mintha Franciaország és Olaszország egy célra törnének.

Bethlen valóban sokat utazgatott és utjait a titokzatosság rejtelmes és sejtelmes fátylai födték. Ha fölbukkant az európai politikának egyik vagy másik centrumában, megérkezését, tárgyalásait és távozását a magyar közvélemény mint nagy külpolitikai eredményeket könyvelte el. De miniszterelnökségének ideje alatt egyetlenegyszer sem tájékoztatta a közvéleményt arról, hogy milyen Magyarország valódi helyzete és viszonya a nagy európai államokhoz!

Az őszinteséghiánynak ez a magasiskolája a társadalom tanácstalanságában, rohamos kiábrándulásában bosszulja meg magát.

A politikában a siker igazol. Amikor a magyar közvélemény bethleni transzban lelkendezett és boldog elragadtatással kísérte a magyar premier külpolitikai tüzijátékait, ugyanakkor Románia Titulescut, Csehország Benest, Jugoszlávia pedig Marinkovicsot állította sorompóba. Az olasz barátság sem céltudatos, végiggondolt külpolitikai vonalvezetés eredménye.
Olasz részről indult ki, nem Bethlen kezdeményezte.

Bethlenék nemcsak hogy nem tudták kihasználni az olasz kapcsolatban rejlő tényleges erőket és értékeket, hanem más külpolitikai tájak felé való elkalandozásukkal csak gyöngitették ennek az összeköttetésnek jelentőségét. Az elmult tiz esztendő magyar külpolitikája átvette a Ballhaus minden tehertételét. Sem Bismarck, sem az idősebb Andrássy egy hajszállra sem tértek el kitüzött céljaikból és magyarán mondva: nem csapták be önmagukat. Ez márAehrenthal, Berchthold és Burián módszere volt. Bethlen István inkább ezekhez az epigonokhoz hasonlitott bizonytalan, ködbevesző külpolitikáját illetően. Az az érzésem, hogy Bethlen külpolitikai tragikumának itt a magja.

Nem volt őszinte sem pártjával, sem a nemzettel, sem a közvéleménnyel, sőt talán önmagával szemben sem, mert hadmüveleteit mindig a pillanatnyi taktikai helyzetek, nem pedig a nagy célok irányították.

Rövid hullámhosszra rendezte külpolitikai akcióit, amelyeknek végcélja nem reálpolitikai értékek teremt hanem az ő belső hatalmi helyzetének megerősítése és biztatása volt. Minden személyi vagy párturalom csak katonai vagy külpolitikai sikerekből meríti életerejét. Igy Bethlen István is arra kényszerült, hogy hatalmát külpolitikai látszatsikerrel támassza alá. Márpedig régen elmultak azok az idők, amikor „kabinet-külpolitikát” lehet folytatni.

A külpolitika már nem a „boldog keveseké” a kiválasztottaké, hanem az egész osztatlan nemzeté.
Bethlen éppen ezért sohasem tudott külpolitikája mögé olyan egységes tömegmentalitást
állítani, amely akcióinak hatását, átütő erejét fokozta volna. Enélkül pedig minden külpolitikai erőfeszités meddőségre van itélve. Bethlen István ugy belpolitikáját, mint külpolitikája keskeny bázisra építette. Sohasem értette meg, hogy az ősi haza néptömegei a világháboru borzalmai után nem lelkesedhetnek egy grófi kasztpolitikának szükreszabott és soha őszintén ki fejtett és ki nem hirdetett irányelveiért.

Bethlen távozásának igazi oka szoros összefüggésben áll külpolitikájának eredménytelenségével.

A saját „sikerei” elől menekült el! Elsurrant olyan tüneményes és váratlan gyorsasággal, amire alig van példa a magyar politika történetében. A személyi rendszer sajátja, hogy a személy bukása alapjaiban rendíti meg a rendszert. A bethleni külpolitika és a bethleni belpolitika és a vizen szántott. barázdált már nyelik el a hullámok Rezsimjének eredendő büne az őszinteség teljes és tökéletes hiánya. Ebben a rendszerben elfagyott a nemzet minden hősi sajátossága. Lehűtötték és lekonszolidálták a cselekvőképes közhangulatot, amely heroikus erőfeszítésekre tudta volna lendíteni a nemzetet! Csupán egy államilag engedélyezett és kitenyésztett, költeményeket szavaló, szobrokat leleplező, patetikus álirredentát engedélyeztek és a népszövetségi lojalitási vitam et sanguinem-jeleneteket játszattak végig a magyar nyilvánossággal. Közben buján tenyészett egy olyan kiábránditó és cinikus klikk-parazitizmus, amelynek légkörében a magánérdek természetszerűen fölébe kerekedett a körérdeknek.

Kérdem tehát: miben nyilatkozott meg Bethlen István külpolitikai nagysága? Ma a magyar külpolitika idegen erők hullámainak játékcsónakra. Bethlent csak a siker és az eredmények igazolhatták volna. Kérdem legfanatikusabb hiveit és-barátait: hol a siker és hol az eredmény? Ott tartunk, ahol az összeomlás előtt voltunk, minden idegszálunkkal, hogy nehéz és felelősségteljes órák következnek, de a nehéz és felelősségteljes idők veszedelmeinek kivédésére mi sem történik. Cselekedeteink helyett csak szavaink vannak!

Aki tisztán lát, elborult, aggódó és fájdalmas lélekkel várja a jövendőt.

Irta hg. Windischgrätz Lajos