Vasárnap eltemették Kovács Károlyt ismert budapesti építészmérnököt, akinek a Damjanich-utca 2. szám alatt volt nagy irodája és a lakása. A temetés előtt, a szombati napon megjelent a rendőrségen a ,,Fouciere” és a ,,Duna” életbiztosító társaságok egy-egy ügyvédje, akik arra kérték a főkapitányságot, hogy az építészmérnök temetését akadályozzák meg.

Előadták, hogy Kovács évekkel ezelőtt baleset ellen 75.000 pengőre biztosította magát. Szombaton a két biztosító társaság táviratot kapott, amelyben a mérnök családja jelenti, hogy Kovács baleset következtében meghalt. Mivel a baleset állítólag hónapokkal előbb történt, a haláleset pedig csak most következett be és a halált okozó balesetről annak idején a biztosító társaságokat senki sem értesítette.

Az ügyvédek a holttest fölboncolását és a tényállás pontos megállapítását kérték. A főkapitányság a kérésnek nem tett eleget, hanem gyors nyomozással állapította meg a tényállást 24 óra alatt. Győrffy Aladár dr. rendőrtanácsos és Zimmermann Endre dr. rendőrkapitány végezték azt a munkát, amelynek során kihallgatták az elhalt építész bátyját, Kovács Aladár dr. MÁV- orvost is.

Kovács dr. elmondotta, hogy november 24-én fölkereste őt öccse és előadta, hogy a Rudas-gőzfürdőben masszírozás közben valaki hideg vizet fröccsentett a bátyjára, amire ő hirtelen ösztönszerűleg megmozdult és érezte, hogy a hirtelen mozdulat közben a masszírozópadból szálka furódott a mellébe.

A fürdőszolga csipesszel eltávolította a szálkát. Az építészmérnök, aki nem tartotta rendjén valónak, hogy a fürdőben olyan masszírozópadokat tartsanak, amelyekből szálkák furódnak a fürdőző vendégek testébe, beírta az esetet a panaszkönyvbe. Bátyja a MÁV-orvos megvizsgálta Kovács építészt és látta, hogy a szálkaszúrás helyén daganat képződött.

Elvitte öccsét dr. Szőllős Henrik sebészorvoshoz, aki a gennyes daganatot fölvágta és lecsapolta. Néhány nap mulva azonban hólyag képződött a fölvágott daganat mellett, amire Kovács építészt bevitték a Bakay-klinikára. A hólyagok rohamosan terjedtek, a fertőzés egyre jobban elhatalmasodott és az ugynevezett ,,percegő üszkösödés támadta meg Kovács építész szervezetét.

Az építészt a klinikáról a Therapia”-szanatóriumba vitték, de akkor már a ritka kór a szerencsétlen ember összes bordaporcait kikezdte, majd eljutott a tüdőig és a szívig. Tüdőtályog lépett föl, amely utóbb megölte az ötvenhét éves Kovácsot. A rendőrség mindezt pontosan megállapította nemcsak az orvosok tanuvallomásából, de az orvosi és a klinikai naplókból, kórtörténetekből is. A tisztázott orvosi tényállás tette azután lehetővé, hogy az építész holttestének fölboncolását nem kellett elrendelni.