Egy berlini orvos érdekes találmánya

Szegény ben Akiba, ki tudja, hányszor fordul meg napjában a sírjában, annyiszor idézik híressé vált mondását, hogy „nincsen új a nap alatt”.

Pedig az élet, a haladás olykor még az olyan lángelméket is megszokta cáfolni, aminő ez az ókori bölcs volt. Naponta van alkalmunk látni, hogy szökkennek elő a földből gombamódra olyan találmányok, a technikának és a tudománynak olyan vívmányai, aminőkről esztendőkkel ezelőtt a legvérmesebb utópisták sem mertek volna álmodni.

Azelőtt például, ha valaki a szívére vagy a tüdejére panaszkodott és elment az orvoshoz, az megfogta a pulzusát, kikopogta a mellkasát, vagy meghallgatta a szívét. Az egészséges szerv másfajta zörejt idéz elő, mint a beteg és a zörejnek ebből az elváltozásából következtetett azután az orvos a betegségre.

A modern orvos már nem hajtja a fejét a beteg szívére, hanem odatesz helyette egy - villamos fület. Egy mikrofont. A „műfül” össze van kötve egy rádió-erősítőkészülékkel, amaz pedig egy hangszóróval. Csak egy fordítás a kapcsolón s a hangszóróba olyan tisztán és erősen hallatszanak a szív dobbanásai, hogy nemcsak az orvos, hanem az ápolószemélyzet és a családtagok is hallhatják, sőt egy nagy előadóterem közönsége is figyelemmel kísérheti a szív működését. Az orvos jól ismert hallgatócsöve, a sztetoszkóp, komoly versenytársat kapott a villamos hallgatókészülékben.

A szem azonban csalhatatlanabb, mint a fül. Készítettek tehát olyan készüléket; mely egy papírszalagra hűségesen lerajzolja, vagy filmre fényképezi a szív minden egyes dobbanását. Ez az elektrokardiográf néven ismert szellemes műszer azon alapszik, hogy a dobogó szívben állandóan gyenge villamosáramok keringenek.

Az áram lüktetése pontosan jellemzi a szív állapotát. A készülék nem tesz mást, mint ezeket az áramlökéseket zegzugos görbe vonalak alakjában lerajzolja, vagy lefényképezi. Ez a kardiogram. Az orvos a rezgések lefolyásából ki tudja olvasni a szív egészséges vagy kóros voltát és meg tudja mondani, mennyire javult, vagy rosszabbodott a beteg állapota.

Persze rengeteg tapasztalat és gyakorlat kell ahhoz, hogy a kardiogramból helyes következtetést vonjunk le a szív állapotáról, éppúgy, mint ahogy a különböző elváltozásokra és betegségekre jellemző szívhangokat is tapasztalatból jól kell ismernie az orvosnak, ha hallgatódzással akarja megállapítani a bajt.

Külföldön most az orvostanhallgatókat újabban úgy is igyekszenek gyakorolni az egészséges és a beteg szív hangjainak felismerésében, hogy a betegről felvett szívzörejeket villamos úton gramofónlemezre rögzítik s a lemezt lepergetik a hallgatók előtt. Orvosi tanácskozásoknál is nagy szolgálatot tehetnek ezek a lemezfelvételek, mert a konzultáló orvosoknak nem is kell a beteget előzőleg megvizsgálniuk; elég, ha a beszélőgép tűje alatt lefuttatják a lemezt.

Dr. Leo Jacobsohn berlini orvos ezt az eljárást most érdekes módon tökéletesítette. Neki nincs is szüksége arra, hogy a beteg szívről lemezfelvételt készítsen, hanem mesterséges úton állítja elő a szívdobogás hangjait. Hosszú és fáradságos számítások után eljutott oda, hogy olyan zegzugos vonalakat tud rajzolni, melyek pontosan megfelelnek a szívdobogás jellemző zörejeinek.

Ezeket a vonalakat üveglemezre másolja és végigvonultatja egy „fotoelektromos cella” előtt. Ez a távolbalátásnál is használt finom műszer a cikkcakkos vonalak hatására lüktető villamos áramot gerjeszt s ha ezt az áramot, felerősítve, hangszóróba vezetik, szívdobogás hallatszik. A hang olyan élethű, hogy a hallgató első pillanatra el sem hiszi, hogy nem élő szív dobog ki a hangszóróból, hanem csak egy - élettelen üveglap. Nem eleven ember mellében keletkeztek tehát ezek a szívhangok, hanem a tudós rajzasztalán születtek meg.

Aszerint, hogy milyenek a lemez zegzugos vonalai, a hangszóróból más és más szívbetegség jellemző hangjai törnek elő; Jacobsohn dr. készüléke és „dobogó üveglapjai” ezért kiválóan alkalmasak a kóros szívhangok bemutatására és tanulmányozására. A találmány ismét érdekes példa arra, hogyan szolgálja technika a maga határtalan lehetőségeivel az orvostudomány haladását és az orvosi ismeretek terjesztését.

Az emberi test funkcióit, illetőleg életfolyamatainak hangjait mesterségesen elő tudja tehát állítani a tudomány. Egész sereg olyan találmány van már, mely orvos munkáját, a betegség megállapítását megállapítását megkönnyíti. A legfőbb segédeszköz természetesen itt is az elektromosság, mert az elektromosság alkalmazása egyre jobban terjed az orvostudományban: a röntgensugártól az üveglemezen dobogó szívig.

A technikai csodák évszázadát éljük ezeket a csodákat ma már a modern orvos is felhasználja.