Gregor Strasser, volt müncheni patikust, a nemzeti szocialista párt volt alvezérét, Hitler Turatiját, utolérte az alvezérek történeti sorsa. Egy döntő fordulónál a Führer, kire vagyonát, életét, egzisztenciáját feltette volt, elejtette és ellökte magától. Strasser, a két Strasser-fivér idősebbike, valóban Hitlerre tette fel egész vagyonát évekkel ezelőtt, amikor a horogkeresztes mozgalom még gyermekkorát élte s a müncheni puccs után a vezér börtönbe került.

Gregor és Adolf eladták müncheni patikájukat, hogy a pártot anyagi zavarból kisegítsék, s Gregor egész rábeszélőtehetségével, minden befolyásának latbavetésével hónapokig fáradozott, amíg sikerült Hitler megrokkant tekintélyét, ingadozó befolyását annyira megszilárdítania, hogy az akkor még fiatal és zűrzavaros kis frakció kitartott Hitler zászlaja alatt. A tét sikerült, Hitler vezetése alatt az asztaltársaság hatalmas párttá erősödött, s a jól táplált, józan, ravasz müncheni patikus a párttal együtt emelkedett a magasba.

Kitünő üzleti érzékével, erős gyakorlati tudásával, a tömegmozgalmakkal szemben csalhatatlan szimatjával vezette Gregor Strasser a horogkeresztesek propagandáját, ugyanazzal a rendszeres előretöréssel, alapos szervező munkával, amellyel egy fogpaszta vagy egy tejkrémmárka elterjesztésén fáradozott volna kétségtelen sikerrel, ha a véletlen nem sodorja Hitler környezetébe s nem kerül a

Ez a személyes varázs azonban évek folyamán nyilván elkopott s Gregor Strasser, mint józan kereskedő, két alvezértársával: Federrel, a párt eszével és Frickkel, a néptribunnal együtt az okos megalkuvás és egyezkedés mellett foglalt állást Hitler hazárd és heveskedő taktikájával szemben. A Vezér, aki ma már vezérkarának majdnem minden tagjával meghasonlott, igen előkelő formában kitette egykori bizalmasai és barátai szűrét, akinek tulajdonképpen egész karrierjét köszönheti s akiknek önfeláldozó segítsége nélkül, talán nem a Kalserhof dúsan aranyozott szalónjában, hanem egy schwabingi udvari szobában elmélkedhetne a német birodalom jövő sorsa fölött.