A gyűlés közönsége hosszantartó ünnepléssel fogadta a szószéken Friedrich Istvánt.
- Sehol a világon nincs annyi okos ember, mint Magyarországon – mondotta Friedrich.  - Csak úgy cikáznak a megoldási tervezetek és a nemzeti munkaprogramok. Ankétezünk, egymást magasztaljuk és az ország sorsa egy tapodtat, sem megy előre. Ne gondolják, hogy nekem borzasztóan fáj az, hogy Székesfehérvárott megbuktam, mert nem buktam meg. Székesfehérvári lakosainak 8 %-a ellenzéki még ma is, de nem szavaznak az ellenzékre. Azért mentem Székesfehérvárra, mert nem akadt ellenzéki jelölt, aki a nyíltszavazásos rendszer mellett vállalkozott volna a fellépésre.

Valami baj van a magyar szavazópolgárokkal. A szegény politikus nem tud mindent egymaga megcsinálni, ha a polgár papucsban ül otthon kávéja mellett és minden ideg-, energia-, pénzáldozatot csak a politikustól vár. A szép megoldási tervek csak akkor valósulhatnak meg, ha akad az országban olyan önérzetes polgárság, amely mer és tud szervezkedni. Ha erre nem képes, el vagyunk veszve!

A titkos választójog küzdelem nélkül sohasem fog az ölünkbe hullni. Hátrább vagyunk, mint Kossuth Lajos idejében, mikor a jobbágyság is küzdeni tudott a jogaiért; ma a polgárság szívesen belenyugszik a jobbágyságba is, csak egy kis kenyér és protekció jusson neki.

Az egész magyar társadalom a csodavárásba folyik össze. Attól tartok, hogy tavaszra újra nyílt szavazással választanak, nem akad majd ellenzéki jelölt, aki reménytelenül atrocitásoknak teszi ki magát és maradék vagyonát is elherdálja. Amit látunk, az egyik oldalon elprolitarizálódás és összeomlás szörnyű valósága, a másik oldalon a délibábok urán futkosó optimizmus. Megint halljuk, a régi melódiákat. Úgy, amint hallottuk őket Bethlen István trónraléptekor. Az egyik ének szól az elhivatottságról, a másik a páratlanságról, a harmadik a pótolhatatlanságról. A kórus meg éppúgy énekli a dicshimnuszokat, mint ahogy énekelte akkor, amikor Bethlen a hágai és párizsi győzelmekről hazarobogott a diadalszekéren.

Az egységpártból a nemzeti egység pártja lett. Szójáték a firmatáblán.  A frazeológia lendületesebb, szárnyalóbb és pattogóbb lett. A prímás új, de az egész banda a régi, a klarinétostól egészen a nagybőgősig mindenki ugyanaz maradt. Átalakítják a parlamentet, átépítik az egész magyar közigazgatást, mindent átformálnak, csak éppen a dolgozó társadalom nyomorúságán nem tudnak segíteni.

Friedrich nagy tapssal fogadott beszéde után Nagy Lajos fejtette ki a polgárság szervező munkájának programját.