Roosevelt megválasztott elnök hatalomra lépésétől alig több mint három hónap választ el csupán és a világnak azokban az országaiban, amelyekben bort és az „erős folyadékok” különböző szinü, szagu és izü válfajait produkálják, erősen készülnek arra a versenyre, amely az amerikai piacért hamarosan megindul.

A skót desztillátorok, francia likőrgyárak teljes erővel halmozzák föl raktáraikban azokat a márkákat, amelyek az amerikai izlésnek megfelelnek, a francia bortermelő vidékeken már a szalmacsomagokat és faládákat készitik, amelyekben Champagne és Bourgogne, Bordeaux és Cognac termékei a hosszu utat az Óceánon tulra megteszik és Olaszország, mint minden kérdést, ezt is rendszeres és okos munkával késziti elő.

Az olasz földmüvelésügyi, kereskedelemügyi és külügyminiszterium vezetésével az olasz borkereskedők és bortermelők egy bizottságot alakitottak, amelynek az a föladata, hogy az olasz borkivitelt az Egyesült Államokba előkészitse. Mintaküldeményekkel, hirlapi és egyéb propagandával, megbizható bizományosok hálójának kiépitésével késziti elő az olasz kormány a borkivitelt, ugy, hogy abban az időpontban, amikor a Volstead-akta akár alkotmányváltoztatás, akár az egyes államok törvényhozási intézkedései folytán hatályát elveszti és a szeszes italokkal való kereskedés bizonyos korlátok között az Unio területén fölszabadul, akkorra készen áll az olasz armatura is, hogy fölvegye a versenyt és a harcot a spanyol és a francia borokkal.

A magyar borral valószinüleg nem kell versenyeznie.
A magyar bor csak elvétve fog Amerikába eljutni, még a borok királya, tokajink is alig, mert magyar kormánykörökben egyelőre nem gondolnak arra, hogy az amerikai borexportra készülni kell, ki kell választani a fajtákat, meg kell állapitani a legcélszerübb szállitás módját, képviseletekről, bizományosról, propagandáról kell gondoskodni, mert különben, mint annyiszor, ezuttal is elkésünk s kénytelenek leszünk Newyorkban… borházat alapitani.