Nem lehet elhallgatni a nagyszerű gyógyeredményeket. A rendelőintézet teljes klinikai rendszer szerint működik.

Ma már rendíthetetlen erővel törtet előre magasfrekvenciájú árammal való gyógykezelés és legújabb tana. Mi, akik, napról napra száz és ezerszámra kapjak az érdeklődő leveleket, tudjuk, hogy emberbaráti feladatot teljesítünk akkor, amikor mindazt, ami ezzel kapcsolatban tudomásunkra jut, a nagy nyilvánossággal is közöljük.

Alig néhány hete, hogy megnyitotta kapuit a lipótvárosi Zeileis-intézet a Klotild ucca 22 sz. alatt, máris a gyógyult esetek egész légiójáról számolhatunk be. Úgy hisszük, hogy feladatunk magaslatán állunk akkor, amikor néhány érdekesebb esetről itt is beszámolunk. Mivel az intézet vezető főorvosa, dr. Böhm Sándor betegeiről nem nyilatkozik, magunk kérdeztünk meg néhány beteget, hogy milyen hatással van rájuk a besugárzás.

Három nem operálható gyomorfekély gyógyult meg nem egész két hét alatt. Az egyik nyurga fiatalember, saját elbeszélése szerint nyolcszor evett már próbareggelit és ugyanannyiszor röntgenezték is. Kezében a lelet, diéta volt számára előirva. Állandóan fogyott, annyira legyengült, hogy nem lehetett megoperálni. Ma már teljesen jól érzi magát, két hét alatt 6 kg.-t hízott.

Ugyanígy két másik beteg, akik szintén súlyos gyomorfekélyben szenvedtek, 30 kezelés után visszanyerték egészségüket. Megszólítunk egy fiatal hölgyet, aki botra támaszkodva lépeget. Ezt mondta: Hordszéken hoztak ide s ma már saját lábamon is tudok járni. Idegbénulástól szabadította meg a titokzatos Zeileis-sugár.

Egy síró kisgyermek édesanyjával beszéltünk, aki szemében örömkönyekkel újságolta, hogy 6 éves kisfiának, aki 9 hónapos kora óta szenvedett epilepsziában és hetenként 2-3-szor is volt rohama, a kezelés óta epilepsziás rohama egyáltalán nem volt. Idősebb úrral beszélgetünk, aki magas vérnyomását és érelmeszesedését jött kezeltetni, már a kezelés kezdete óta nem szédül, frissesége visszatért és közérzete teljesen jó.

Van itt rengeteg köszvényes, reumás, legfőként asztmás, akik egybehangzóan vallják, hogy a kezelések óta állapotuk lényegesen javult. Egy vak ember halad el elöltünk tapogatózva - most jött ki a főorvostól - arca ragyog az örömtől, szinte sugárzik. „Van remény, hogy még látni fogok - mondja. „áldja meg az Úr Isten azt, aki kitalálta ezt a csodagépet.”

Fáradt ember ül az egyik karosszékben. Nehezen kapkodja a levegőt. Fogai közül sípolva tör elő a lélekzet. Szeme alatt szürke karika, bőre petyhüdten lóg.

Csendesen beszél: A háború alatt éreztem először. A Kárpátokban voltunk. Hideg volt. Cipeltük magunkat a magas felé. Később megtudtam, hogy ez az asztma. Jó pár esztendő mult el azóta és sok mindent megpróbáltam. Egyszer jobb volt, egyszer rosszabb, de sohasem volt olyan rossz, mint két héttel ezelőtt, amikor roham rohamra jött. Tudja, hogy mi az, amikor a görcs összeszorítja az ember torkát és úgy érzi, hogy soha többé nem kap levegőt?

Keserűség volt az életem, de nyomorúság és rettegés volt a feleségemnek és három leányomnak is. A rohamok olyan sűrűn jöttek, hogy már azt hittem, hogy közeledik a vég... Már arra gondoltam, hogy megrövidítem a szenvedéseket és véget vetek az egésznek.... És akkor olvastam, hogy itt a Klotild uccában is megnyílt a Zeileis-intézet.

Nem is gondoltam, hogy idejövök, mert nem bíztam benne. Semmiben sem bíztam már, mert mindent megpróbáltam ... És egyszer - ennek talán két hete - egy borzasztó éjszaka után mégis idejöttem a legnagyobb leányommal... Azóta jobban vagyok... Asztmás vagyok még ma is, hiszen jól tudtam, hogy ez nem múlik el két hét alatt, de amióta ide betettem a lábamat, egyetlen egyszer sem volt rohamom... Higyje el, hogy ez olyan eredmény, amiről sohasem mertem volna álmodni...,de bocsásson meg, rám került a sor ... megyek az öltözőbe...

Szemüveges asszony áll bátortalanul az egyik ajtó mellett. Szoknyája ráncaiban egy kisfiú. Almát rágcsál és nagy fekete szemeivel bámulja a sokadalmat. Vékony, hosszá nyaka van, sovány karjain lötyög a kabátujj. Az asszony alig mer beszélni. Azt mondják, hogy ennek a pincelakás az oka. A Tisztviselőtelepen laktunk, amikor a fiam megszületett.

Házmesterek voltunk egy villában. Ilyen nyavalyásan jött a világra és bizony beletörődtünk abba, hogy egyszer elpatkol hiszen hálni járt belé a lélek… Nyolc napja járunk ide és ez az izé.. a Zeileis... nagyon jó neki . Jobban eszik és éjszaka már nem nyöszörög úgy, mint azelőtt... Könyörögtem az Istennek, hogy segítsen rajta... és most azt hiszem, hogy jobb lesz…

A legvidámabb beteg tolókocsin ül. Az egész ember csupa mosolygás. Rákospalotáról tólják be minden reggel és itt van délig. Folyton mosolyog és mindenkinek integet. Mindenki az ismerőse. Jó reggelt!... Hogy és mint? ... Igen? ... Mindig mondtam, hogy ez jó lesz. önnek is jó lesz... Hogy én? ... Amint látja, nagyszerűen. A jobblábamat már kitűnően mozgatom. Csúf betegség a reuma, de itt hagyom a tolókocsival együtt…

A tanár úr gyomorbajos... Azaz csak volt... Hat hónap óta nem tanít, mert szabadságon van a betegsége miatt ... A huszonnyolcadik besugárzás után paprikás borjúszeletet evett és - mint mondja - nem halt belé ... - Ezek a sugarak a szervezet minden sejtjébe behatolnak és szinte érzi az ember, ahogyan újjászületik...

Még sokáig magyarázza a Zeileis-féle besugárzás lényegét. Úgy látszik, alaposan tanulmányozta a kérdést, mielőtt idejött volna. Se vége, se hossza nincs az elismerő nyilatkozatoknak és mi örömmel, de egyszersmind megnyugvással is állapítottuk meg, hogy a Klotild uccai rendelőintézet úgy vezetésében, valamint gyógyeredményeiben ma minden hasonló intézeten felül áll.