Friedrich István prágai utazásáról és tanácskozásairól a lapunk utján szerzett tudomást mult héten a közvélemény. A tárgyalások miatt azóta sok támadás érte Friedrichet a kormánypárti sajtó részéről, bár ugyanakkor azt is megállapították, hogy Friedrich nem beszélt Benessel, a csehszlovák külügyminiszter nem is fogadta. A körülötte támadt bonyodalmakról az időközben hazaérkezett Friedrich István a következőket mondotta:
- Mit szólok ahhoz, hogy a kormánylapok egynémelyike a prágai utazásommal és az ottani tárgyalásaimmal kapcsolatban ismét be akart feketíteni? Semmit! Ehhez már hozzá vagyok szoktatva. Ismerem ezeket a nyelvöltögetéseket, amelyek centiméterenként lesznek fizetve. Csak azt nem tudom megérteni, miért indulnak ugy föl a rendszer sajtójában az én prágai utazásaimon. Hiszen ugy Károlyi Gyula, mint Walko Lajos, többször hangsulyozták, hogy ők is hivei a középeurópai összefogásnak.

- Hogy ők is szivesen látnák, ha itt a Dunavölgyben minél előbb barátságosabb atmoszféra alakulna ki. Miért tehát ez a furor! Miért izgulnak azon, ha én, mint ellenzéki képviselő, szintén eszmecseréket folytatok valamelyik szomszédállam politikusaival és államférfiaival.

- A „Prager Tagblatt” milyen alapon jelentette, hogy Benes külügyminiszter nem is fogadta a képviselő urat!

- Hát kérem, a „Prager Tagblatt” tényleg és jóhiszemüen azt irta, hogy Benes huszonnégy órai prágai tartózkodása alatt nem fog tudni, vagy nem tud velem tanácskozni. Azonban később ezt a téves hirt rektorálta és megirta a valóságot, hogy én folyó hó 26-án, kedden délelőtt igenis Benesnél voltam és vele a középeurópai problémákról eszmecserét folytattam.

- Erre a téves hirre épitették föl tehát a gyanusításukat, hogy én talán most nem is találkoztam Benessel.

Freidrich István végül a következőkben foglalta össze prágai tárgyalásainak lényegét:
- Meggyőződtem arról, hogy Csehszlovákiában is nagyon sokan vannak a közélet minden terén, akik egy középeurópai gazdaságpolitikai megegyezést sürgősnek és fontosnak tartanak. Akik ugyanazt hiszik, mint amit én hiszek, hogy a gazdasági válság kényszeriteni fogja előbb-utóbb a dunai államokat, hogy a zöldasztalhoz üljenek. És még valamit állapíthatok meg.

- Az érdekelt államoknak közvetlenül egymás között kell a munkát megkezdeniök. Közvetlenül! Mert nem vagyunk képesek bevárni a különböző világkonferenciák eredményeit. Addig nagyon legyöngülünk és tulságosan fölkopik az állunk. Tudom, hogy a tulsó oldalon ilyenkor a politika és lélektani nehézségeket vetik föl, amelyek szerintük lehetetlenné teszik a gazdasági modus vivendi létrejöttét. Hát ez csakugyan így is van. Ez a nehézség fönnáll. De mégis el kell kezdenünk a közeledést éspedig ott, ahol lehet: a gazdaságpolitikai téren. Ennek megtörténte után enyhülni fog a politikai légkör is és javulni fog a pszichológiai helyzet is.

- Én ebben hiszek. Ezért követem én teljes meggyőződéssel ezt a külpolitikát. Viszont meg tudom érteni, hogy mások nézetemet nem osztják. De miért kell ezét a véleménydifferenciáért rám rögtön tüzet okádni?