Érdekes reform bevezetésére szánta el magát a posta.
Bérház-távbeszélőberendezések létesítését határozta el, amelyeket a posta a távbeszélőt ritkábban használó lakosok számára akar a jövőben alkalmazni.

Az elgondolás az, hogy azok az előfizetők is hozzájussanak a modern élet nélkülözhetetlen kellékéhez, a telefonhoz, akik a rendes telefonállomás költségét nem bírnák el. Abban a bérházban, amelyben legalább öt előfizető jelentkezik, a posta felállít egy automata alközpontot. Ebbe a központba kapcsolják be a jelentkező előfizetők állomásait. Öt előfizetőnél kevesebb és tíz előfizetőnél több azonban nem veheti igénybe az ilyen bérház-távbeszélőközpontot.

Üzletek, műhelyek nem kapcsolhatók be ilyen központba, kizárólag lakások. Az előfizető lakása azonban a szomszédos házban is lehet. Mindegyik állomásnak külön hívószáma lesz, a nagy telefonközpontban is meglesz a maga külön számlálókészüléke. Nem kell attól félni, hogy az állomást folyton felcsengetik, mert csupán az a csengetés mehet ki, amely az illető előfizetőnek, illtve számnak szól. A bérház lakói egymással nem beszélhetnek házilag, de ki sem hallgathatják egymás beszélgetéseit.

Az automatikus alközpont úgy működik, mint a rendes alközpont, azzal a különbséggel, hogy egy beszélgetés időtartama hat perc lesz, ennek elteltével a központ automatikusan bontja a vonalat. Abban az esetben, ha kívülről hívják az állomást, vagy pedig, ha interurbán beszélgetést folytatnak, nincs semmiféle időbeli korlátozás. Az már azután az előfizetők közös érdeke, hogy ezek az úgynevezett bemenő beszélgetések se tartsanak túlsoká.

Rendes állomásért Budapesten 120 pengőt kell fizetni, az ilyen bérház-telefonért csak 36 pengő a belépési díj, ezt is 12 havi részletben lehet törleszteni. A bérház-távbeszélőállomás alapdíja havi 5 pengő, a minimális beszélgetési díjat pedig 30 beszélgetés után számítják. Ennek a díjnak a csökkentésére semmiféle címen sem adnak kedvezményt. Ha egy ilyen előfizető havonta kétszáznál több beszélgetést folytat le, akkor ezt a telefont rendes állomássá kell átalakítani.

Kétségtelen, hogy ezzel az intézkedéssel számos új előfizetőt szerez a posta éppen azoknak a köréből, akik sem a 120 pengős belépési díjat, sem a 10 pengős rendes alapdíjat megfizetni nem tudják.

Eddig öt szerelvényt rendelt a posta bérház-alközpont céljára. Tudomásunk szerint a mai napig csupán Svájc vezette be ezt a bérház-telefont.

Bonyodalmak természetesen ennél a berendezésnél is lehetnek, – ha pl. a minimális öt házi előfizető száma lecsökken, akkor aligha érdemes fenntartani az alközpontot, – a gyakorlati élet azonban majd megmutatja, hogyan lehet kiküszöbölni a komplikációkat. A posta-vezérigazgatóságnak helyes, praktikus kezdeményezését örömmel üdvözli a gazdasági élet.