Az egyes állatfajok közül a ló vakbele (1. az 1. képen) a többiével szemben nagyon jellemző alakot tüntet f és rendkívüli nagyságot ér el. 1 A vak bél itt is úgy, mint a többi emlős állatban a jobboldali csipőtájon. a jobb vese alatt található. A csipőbél vége csapszerűen behúzódik a vakbélbe (ostium ileocaecale), hol külön záróizmot (sphincter ilei) alkot a csipőbél körkörös izomrétege, nyálkahártyája pedig szárított készítményeken billentyűszerű redő alakjában emelkedik be az ürébe.

Ez a vakbélbillentyű (valvula ileocaecalis Bauhini: Bauhin Gáspár, baseli anatomus 1560-1624 után pedig Varolio Constanco, bolognai, később római professzor, XIII. Gergely pápa háziorvosa 1543-1575 fedezte fel 1573-ban; elnevezték még Turpiusról, Fallopioról, Posthiusról, Vidiusról és Celbertiről is) a ló vakbelében tulajdonképen csak műtermék, csak a szárított vakbélkészítményen tűnik elő.

Amíg a legtöbb állatfajban a vakbél tövében éles határ nélkül folytatódik, átmegy a remesebélbe és ezért csupán a szabadon álló vége végződik vakon, a ló vakbele nem folytatódik a remesebélbe, hanem a vakbélből szűk nyílás (ostium caecocolicum: körizommal, sphincter caeci) vezet a rémesébe (I. az 1. képen d); e nyílást körülfogó nyálkahártyaredőt is billentyűnek (valvula caecocolica) minősítették.

A csipőbél és a remese a nyílásai fölött a ló vakbele kupolaszerűen boltozatosán kiöblösödik, ez a vakbél feje (caput v. culmen v. saccus dorsalis caeci; 1. az 1. képen a), míg a másik kúpalakban elhegyesedő vége a vakbél hegye (apax caeci: 1. az l. képen c) előre és lefelé, cranioventralisan a rekesz, illetőleg a szegycsont lapátos porca felé irányul.

Ezzel szemben a többi emlősállat vakbelének hegye a medence felé, caudoventralisan esik. A ló vakbelének tehát két vak vége van. Ezek közül a vakbél feje bár a kifejlett lóban kétségtelenül a vakbélhez tartozónak látszik, de fejlődéstanilag megállapítható, hogy az a remese kezdetének oldalsó kiöblösödése, diverticuluma.

A vakbél fejének hátulsó része a vakbél testébe folytatódik. Míg a vakbél fejének külső felülete sima, addig testén kiöblösödések, a bélöblök vag gurdélyok (haustra) találhatók (1. az 1. képen b), melyek négy hosszanti sorban rendeződnek el és a vakbél belső felületét lényegesen megnagyobbítják.

Egymástól az ujjnyi széles és 2 mm vastag Valsalva-féle csíkok vagy galandok (taeniae) választják el (1. az 1. képen), ezek közül kettő erekkel borított, kettő szabad; a vakbél hegyei csak egy huzódik, ennek mentén az ellenkező irányban a csipőbélbe jutni.

A ló vakbelének hossza átlagértekben kb. 1 méter (régebbi méréseim szerint a csipőbél nyílásától a vakbél hegyéig 75-115 cm, a remesebél nyílásától a vakbél hegyéig 130-260 cm, a vakbél fejétől a hegyéig 103-183 cm), legszélesebb átmérője 20 cm, kör mérete a fejen 70 cm, a test legszélesebb részletén 90 cm. A ló vakbelének űrtartalma méréseink szerint 30-50 liter.

Ezzel szemben a ló gyomrának kapacitása 8-28 liter (középbeléé 70 liter, remesebéléé 100 liter; a középbél hossza kereken 25 méter, a remesebélé 5 m, a ló bélcsövének hossza a törzse hosszának 18-szorosa, térfogata kb. 200 liter). A vakbél nyálkahártyájának vastagsága kb. 100 μ, a nyálkahártya alatti kötőszöveté 100 μ.

A ló gyomrának térfogata tehát úgy aránylik a vakbél térfogatához, mint 18:44-hez. Összehasonlításul a marha gyomrának térfogata 200 liter, vakbeléé 9 liter, a házinyúl vakbelének térfogata pedig tízszer olyan nagy, mint a gyomrának térfogata.