Az európai dráma második fölvonása a porosz választásokkal véget ért, de a bonyodalom nem oldódott meg. A feszültség nem enyhült, a nagy probléma nem talált megoldást! A porosz választásokon a két szembenálló nagy koalició egyike sem nyerte el az abszolút többséget. Sem a weimari pártok, sem Hitler és Hugenberg nem érvényesithetik alkotmányos uton akaratukat a porosz államban, egyik pártnak sincs kétharmad többsége az országgyülésben, kétharmad többség nélkül pedig uj kormányt alakitani, a hatalmat törvényes formában gyakorolni nem lehet.

A mérleg nyelve a kommunisták és a kis pártok kezében van, a kommunisták nélkül nincs abszolút többség, nincs törvényes parlamenti kormány, s igy nem marad más megoldás, mint az, amelyet a legutóbbi lakotmánymódositás szerzői előre láttak, a hivatalnok-, az ügyvivő miniszterium. Az ügyvivő miniszterium élére komoly, porosz hivatalnokok, talán katonák kerülnek. A Reichswehr tábornokai, élükön Grönerrel, ma nyugalmat, rendet és csöndet akarnak teremteni a birodalomban. Rend és nyugalom nélkül Németország alul maradna a most következő döntő fontosságu nemzetközi tárgyalásokon, s az a kis csoport, amely Németország sorsáért a felelősséget viseli, ezt a felelősséget nem lesz hajlandó Hitlernek átengedni. De a porosz választásnak ezeken a közvetlen politikai következményeken tul is igen messzeható tömeglélektani hatásait kell remélnünk.

A hagymázos tél után a józan munka, a rideg számitások órája ütött. Nem Németországban, nem viahros népgyüléseken, hanem zárt ajtók mögött, hosszu és szivós diplomáciai tárgyalások során dől el most Németország és vele együtt Európa sorsa is. Minden engedmény, amelyet Németország Genfben és Lausanneban elér, minden enyhülés, amely az európai gazdasági válság nyomását csökkenti, minden lépés, amely a német birodalmat a mult év káosza és megrázkódtatásai pokoli köréből kivezeti, csökkenti Hitler és Hugenberg esélyeit és reményeit. Minden szellő, amely jobb hireket hoz nyugat felől, ritkitja és föloldja a mérges gázokat, amelyek sötét felhőként terültek el a birodalom fölött.

És nyugat felől néhány nap óta tényleg frissebb szelek fujnak, a higgadt értelem lassan legyőzi a gyülölet és félelem gonosz szellemeit, Európa államférfiai ma már tisztán látják az örvényt, amelybe e szerencsétlen földrész minden állama és minden népe ellenállhatatlanul sodródik és az utolsó órában megkisérlik a félelmetes lejtőn a megállást. A porosz választások nem hoztak végleges döntést, de nem boritották föl Németország belső helyzetét, nem ingatták meg a birodalom törvényes rendjét s bár még borus az ég, de talán ez a politikai remi első halvány jele a lassu kibontakozásnak, amelytől valamennyiünk sorsa és jövője függ.

Berlin, április 24.
A porosz országgyűlési választás eredményének megállapitásánál kiderült, hogy a ½ 1 órai választási eredményt, amely 176 mandátumot igért a nemzeti szocialistáknak, korrigálni kell. Az országgyülésnek mindössze 422 képviselőtagja lesz és az uj elosztás folytán a nemzeti szocialisták, annak ellenére, hogy összesen 8,826.000 szavazatot kaptak, a töredékek elosztása folytán csupán 162 mandátumhoz fognak jutni.

A megválasztott 422 képviselő mandátumapártok szerint a következőképpen oszlik meg:
Nemzeti szocialista 162
Szociáldemokrata 93
Centrum 67
Kommunista 57
Német nemzeti 31
Német néppárti 7
Állampárti 2
Keresztény-szocialista 2
Német-hannoveri 1
a weimari koalició, szociáldemokraták, centrum – és állampárt, összesen 162 mandátumot nyertek, harminchattal kevesebbet, mint amennyivel eddig birtak, ezzel szemben 162 nemzeti szocialist és 31 német nemzeti vonul be az uj országgyülésbe. A két nagy koalició között 12 mandátummal foglalnak helyet a kis pártok és 57 kommunista dönti el, kinek lesz esetenként abszolút többsége az országgyülésben.

Miután a kormány megbuktatásához elegendő ugyan az egyszerü többség, de az uj miniszterelnök megválasztásához már minősitett kétharmad többség szükséges. Előrelátható, hogy a kommunisták hozzájárulnak ugyan Otto Braun megbuktatásához, de nem segitik nyeregbe Hitleréket.