E lap hasábjain éveken keresztül, egyedül és elhagyatva hirdettük, hogy a mezőgazdasági termelés közelgő világválságát a magyar gazdasági élet alapos és gyökeres reformok nélkül nem lesz képes áthidalni.

Nem rokonszenves dolog a kárörvendő jós szerepét játszani, de nem tagadhatjuk meg magunktól azt az elégtételt, hogy azok a reformeszmék, amelyeket e hasábokon hirdettünk s amelyeket a gazdaságtudomány és a gyakorlati politika doktorai és biborosai olyan fölényes kézlegyintéssel utasitottak el, ma már egyre sürübben jelentkeznek a válság nyomása alatt megélénkülő magyar gazdasági vitákban s ugyanazok, akik haragos lövedékek záporát bocsátották ránk, ma a meggyőződés mellhangján hirdetik ország-világ előtt a mezőgazdasági reformok elkerülhetetlen szükségét.

Schandl Károly, a Bethlen-regime egyik legfőbb mezőgazdasági szakértője, kénytelen volt beismerni, hogy a bérlők sorában a legerősebbeknek és legszilárdabbaknak a paraszti bérlőszövetkezetek bizonyultak, de a volt földmüvelésügyi államtitkár aligha tudná indokolni, miért mulasztotta el bérlő és termelési szövetkezetek százainak szervezését, ha az egy tucat ilyen kitünően bevált?

A pénzügyi bizottságban a földmüvelésügyi miniszter tulzott nyomatékkal mutatott rá arra, hogy a kormánynak igenis van termelési programja, de beszédének sulypontja azon a kijelentésen nyugszik, hogy a termelési program előkészitése tovább folyik.

Mindennél bizarrabb azonban, hogy a gyáripar érdekeinek hivatásos képviselője az ország törvényhozásában szintén emelt hangon figyelmeztette az országot és a többségi pártot az ujabb földreform parancsoló szükségességére. Welche Wendung durch Gottes Fügung! Szövetkezeti reform, termelési reform, földreform, – az ország gyökeres mezőgazdasági reformjának ez a három alaptétele igy emelkedett ki igen éles és megkapó formában az utóbbi hetek politikai vitáiból.

Csak egyetlen kétkedő hang szólalt meg ebben a vitában: Bethlen István gróf, aki a pénzügyi bizottság szombati ülésén a földmüvelésügyi tárca tárgyalásánál tamáskodó hurokat penditett meg. A volt miniszterelnök nem beszélt se a szövetkezeti reformról, se a földreformról, csak a termelési reformról, amely azonban az első kettőt föltételezi és amely véleménye szerint nem hajtható olyan gyorsan keresztül, mint az iparnál. Minden egyéb tényezőtől függetlenül azért sem, mert minden reform, szerinte, a magyar nép konzervativizmusába ütközik.

Reformok helyett Bethlen István gróf fokozott kiviteli prémiumokat ajánlott a mezőgazdasági export erősebb pénzügyi támogatását, szükség esetén kereskedelempolitikai retorziókat.

Udvariatlanság és tiszteletlenség volna, ha válasz nélkül hagynók Magyarországnak tiz éven át volt kormányelnökének ezt az állásfoglalását s ezért engedje meg, hogy azt a kérdést intézzük hozzá, vajjon a kiviteli prémiumok, az exporttámogatásnak és a retorzióknak az a rendszere, amelyet munkatársai élén tiz éven át képviselt és érvényesitett, azzal az eredménnyel járt-e, amely jogossá tenné, hogy ehhez az elavult és költséges rendhez tovább is ragaszkodjunk?