A régi Egyiptom vízi vadonjainak egyik egészen sajátos állatfajtája a víziló volt. Dümichen szerint az egyiptomiak nem vízilónak, hanem „vízi-disznónak” nevezték. Neve a feliratokban többnyire: rer, azaz „hempergő-állat”.

Akkoriban az első vízesésektől kezdve a mocsaras és ezernyi csatornával behálózott Nílus-deltáig tanyáztak a félelmetes és rettegett vízilovak, „melyeknek látása a békésen evező hajós ereiben megfagyasztja a vért és elveszti a lélekjelenlétet”.

Az egyiptomiak szerint a vízilóban nyilatkozik meg minden elképzelhető bűn, durvaság, fékevesztett indulat és tajtékzó harag. Plutarchos pedig feljegyezte, hogy a nílusiak a vízilovat a legszemérmetlenebb állatnak tartják, mert a kifejlődött vízilókölyök rendszerint atyjának életére tör, hogy azután saját szülőanyjával együtt élhessen. Éppen ezért vadászata az egész folyamvölgyön meg volt engedve.

Az ábrázolásokon megfigyelhető, hogy a vízilóvadászt veszélyes vállalkozásaira felesége is elkísérte és a csónak aljában térdepelve a figyelő szerepét töltötte be. A vízilovat kötelekkel meghosszabbított szigonnyal vadászták.

Mikor a vadász a szigonyt a csónak felé közeledő víziló testébe döfte, a megsebesült állat védekezésül a víz alá merült, s ilyenkor a szigonyra erősített kötél jelezte vízalatti menekülésének irányát. Amidőn azután a víziló levegővétel céljából ismét felbukkant, újabb és újabb szigonydöfés érte, míg végül is a teljesen kimerült állat nyakara hurkot erősítve partra vonszolták.

A víziló az egyiptomiak mitológiájában is gyakran szerepel. A karnaki Chonsu-templom mellett volt Apet istennő szülőháza, ebben Ozirisz akarata szerint egy nílusi víziló alakjában jött a világra. Thoeris, a nagy kerek hassal és lelógó mellekkel ábrázolt istennő pedig nemcsak a hajósokat védte a folyó szörnyetegei ellen, hanem a gyermekszülő nőknek is ő volt a védelmezőjük.

A XIX. dinasztia korából maradt egy érdekes papírusz, amely a hikszosz háború kitörését annak tulajdonítja, hogy a kényelemszerető hikszosz király reggelenként a Nílusban hemzsegő vízilovak nagy lármájától nem tudott aludni.

A denderahi Hathor-szentély csillagászati térképén a víziló az égi egyenlítő déli oldalán közvetlenül a pólus közelében van ábrázolva és a feliratok szerint „azet rert”, vagyis „Izisz istennő a nőstény víziló” nevet visel. A thébai királysíroknak és a Ramesszeum mennyezetének asztronómiai ábrázolásain a víziló Thoeris (Taur) istennő megszemélyesítőjeként szerepel és az állatkörnek 11. jegyeként állandóan az állatöv jobboldalán áll.