A közvélemény jóindulatul fogadta a Károlyi-kormányt. Megértették nehéz helyzetét és méltányolták tisztességes és emberséges szándékait. A türelem hetei azonban gyorsan leperegnek. Az államháztartás egyensúlyának megmentése érdekében már-már az elpattanásig feszülnek a polgárság teherbiróképességének hurjai, de eddig egyetlen gondolat, egyetlen elhatározás, egyetlen intézkedés sem segítette a két vállára tepert magángazdaság talpraállását.

A miniszterelnök hétről-hétre halasztja annak a tömeglélektani okokból is fontos gazdasági programnak közzétételét, amely az állam szanálása után most már az adófizető polgárság létérdekeit szolgálná. Közben a hangulat romlik országszerte. A magyar társadalom idegeit megviselték a mult és a közelmult eseményei, fordulatai, meglepetései. Vénasszonyos rémülés, baljóslatu találgatás, eszeveszett hazugságok kolportálása, kishitüség és a reménytelenség hisztériája kezd urra lenni a lelkeken.

Valószinü, hogy ezt a beteges szellemet nemcsak az elmult évtizedben céltudatosan megférfiatlanított közéletünk termeli ki, egyéb hatóerők is élesztik és táplálják. Az egyik: a kanálisok bolsevitsa tenyészete; a másik: olyan külföldi tendenciák, amelyeknek politikai érdeke, hogy sorvasztó lázrohamok akadályozzák Magyarország tisztulási és gyógyulási folyamatát. Ha ez így van, ahogy hisszük és írjuk, ugy még mázsásabb felelősség terheli a kormányt az országos hangulat veszedelmes elernyedése miatt Az első erkölcsi injekciók hatása már elpárolgott. A morális megujhodási folyamat megállott.

A kormány légüres térben pepecsel; jószándéka, hazafias igyekezete elvész a papirosszanálás számoszlopai között Az élő, emberi matériát legyőzik a halott számok. Az árvíz vegyi összetételét vizsgálják, ahelyett hogy gátakat emelnének. Nem masiniszták a nemzeti élet vonatán, jegyszedők és ellenőrök csupán. Nincs pszichológiájuk! Hiányzik belőlük a meggyőző erő! A statáriális rendelkezés lehetetlenné tette, hogy azok a képviselők, akikben még hite van a polgárjognak, irányithassák választóik érzelem- és gondolatvilágát. A nép igy egyedül marad, mintán a felvilágosítás és megnyugtatás eszközeit elkonfiskálták.

A kormány kijelentései és cselekedetei nem számolnak a közhangulattal. Pedig ezt az elementáris erőforrást lebecsülni nem szabad, különösen olyan időkben, amikor lakat van a népképviselet száján.

Károlyiék vitorláját, amikor elindultak, a várakozás friss szellői dagasztották. Most holt vizeken vesztegelnek. Megtorpantak. Mintha az elszánt cselekvésnek misztikus hatalmak állnák útját. Miért? Mert mögöttük ugyanaz a magasrangu hivatalnoki kar intézkedik és rendelkezik, amely előkészítette és végrehajtotta az előző kormányzat végzetes pénzügyi politikáját. Mindenki a helyén maradt, aki födözte és támogatta azt a rendszert, amely két év alatt másfél milliárdjába került az országnak.

Ezért topognak egy helyben, ezért tesznek egy lépést előre és kettőt hátra, ezért borul el a láthatár, ezért csökken napról-napra a bizalom, amelyet a közvélemény az uj kormány tisztamultu elnökének előlegezett. Ha pedig szétfoszlik a bizalom, mi marad akkor?