A Wilhelmstrasse kancellári palotájának barokk- és neoklasszikus termeiben öt markáns férfifej hajolt vasárnap össze. Öt férfi ült tanácsot Európa sorsa fölött, két német és három francia. Két miniszterelnök, két külügyminiszter és az ötödik, a legfiatalabb, Franciaország berlini nagykövete. Egy kivételével annak a nemzedéknek a fiai, amely végigküzdötte a háborut, végigszenvedte egy félemberöltő minden tündöklését és nyomoruságát, a picardiai lövészárkok szennyétől 1931 keserves összeomlásáig. Tud-e segíteni Európán ez az öt férfi, megvan-e bennük az erő és az akarat, hogy a hagyományok és félelmek démonikus kísérleteit legyőzzék?

Briand ma már fáradt és öreg. Vállait hét évtized terhe hajtja a föld felé, szürke gall szemében még a régi szellem csillog, de az idealizmus tüze már kialvóban van. Az akarat megtorpant, a szenvedély kihamvadt és a vágy elszunnyadt lelkében. A saint-nazairet kocsmáros fia, aki a tömegek méhéból lendült a hatalom magaslataira, elszakadt a küzködő és vergődő élettől, gondolatai formulákká, eszméi körmondatokká merevültek. Ma kemény és rideg hatalmak uralkodnak a földön, a Pénz és a Töke és Briand sohasem értett a pénzhez, Briandnak sohasem volt tőkéje.

Laval a tömegek fia és a pénz embere. Mélyről, igen mélyről jött az auvergnei parasztfiu, akinek politikai karrierjét egy párisi külváros szegény munkásai alapozták meg. Szocialistának indult és nagytőkés lett. Laval az óvatos, megfontolt, lépésről-lépésre haladó francia polgár tipusa, aki pontosan ismeri a kisember minden gondját és gondolatát, de épp oly alaposan ismeri a pénz szerepét és hatalmát is. A józanság és szerénység megtestesült képviselője e cigányos képű francia, nem barátja a viharos lendületnek és a szónoki hevüléseknek.

Brüning, a német kancellár szintén paraszt vérből fakadt, de apja már jómódú borkereskedő, aki két fiának annyi vagyont hagyott, amennyi a mindennapi életharc szennyes harcaitól őket megkímélte. Brüning, a wilbelminus-korszak által eltakart régi és nemes német hagyományok képviselője. Szerény, tiszta, önzetlen férfi; magasan a durva tülekedés fölött áll ő, aki önfeláldozó szeretettel osztozott mint katona s mint fizetés nélküli szakszervezeti titkár a szegény ember minden gondjában és reményeiben.

Curtius a német patriciusi rend, a gazdag és müvelt rajnai polgárság képviselője. Hüvös, okos, kissé rideg, lendület és képzeletnélküli gentleman, éles metszésü, profilján ritkán fut végig az érzelem puha hulláma. A heves és vivódó Stresemann e halvány visszhangjának legértékesebb tulajdonsága: tökéletes európai és ama ritka németek közé tartozik, akik Európa nyelvén beszélnek és Európa szavát megértik.

Francois-Poncet a jövő embere, amint Briand a multnak hőse. A berlini francia nagykövet az előkelő és finom francia nagyburzsoázia gyermeke, a tisztult francia kultúra terméke. Schneider-Creuzot unokaöccse és mint Tardieu, az Ecole Normale egykori növendéke. Nagyon gazdag, nagyon művelt; ugy ismeri Németországot, mint a saját hazáját, rendkivül okos, bátor és szellemes férfi. Ő az összekötő tiszt két nagyipar, két kapitalista érdekközösség, két kultúra és két nemzedék között.

A puritán Brüning és a bohém Briand közé beékelve az európai polgárság három gazdag, képzett és tisztult gondolkodásu képviselője dönti el most Európa közeli sorsát. Mind az öt férfi a demokrácia és a tömegek képviselője, egyetlen arisztokrata sincs közöttük, egyikük sem hárosz a szó históriai értelmében, egyikük sem emelkedett magasan a milliók fölé. De talán, mert a milliók gondjai percenként végigfutnak idegszálaikon, talán, mert egy kivételével valamennyien ujoncok a nagy politika csataterén, megtalálták a keskeny és meredek ösvényt, amely a szerencsétlen európai emberiséget kinevezett félelmek és nélkülözések elviselhetetlen káoszából.