London, október 25.
A keddi választás mai „nagy vasárnapján” több mint ezer jelölt állott föl a szónoki pódiumra és küzdött a közel 30 millió szavazatért. Tizenöt és félmillió női választója van Angliának és ezek a női szavazatok teszik voltaképen bizonytalanná az angol választások eredményét. A választási kampányba ezuttal uj hang vonult be: Maxtonnak, a szélsőbaloldali szocialisták vezérének hangja. Maxton olyan féktelenül izgat, hogy Anglián kívül bármely más országban már régen a vádlottak padján ülne a felségsértések és lázítások tömegéért.

A liberális párt a választások előestéjén három részre szakadt, a szocialisták is három zászló alatt küzdenek egymás ellen és az agitációk hetében kiderült, hogy még a megingathatatlannak hitt konzervativ párt is arra ébredhet előbb-utóbb, hogy – kettő lett belőle.

A pártok és frakciók elkeseredett versenyfutásából kimagaslik a két magányos harcos: MacDonald és Lloyd George alakja. A liberális párt vezére churti kastélyában rövid kortesbeszédet mondott gramofonba, amelyben a szabadkereskedelmi lobogó védelmére hivja föl a liberális szavazókat. A Lloyd George-lemezt vasárnap a liberális párt összes választói gyülésein lejátszották s Lloyd George szavának még gramofonon és hangszórókon át is varázsos volt a hatása. Ez a szónoki siker azonban már nem tartóztathatja föl a Lloyd George-párt választási tragédiáját. Volt alvezére, a „kompromisszumos” Sir Herbert Sámuel szembefordult vele és a nagy angol védőügyvéd, Sir John Simon is külön jobboldali pártot alapított, amely megtagadta a régi párt évtizedes hagyományait és a protekcionizmust és a szocialisták ellen való késhegyig menő harcot irta zászlajára.

Lloyd Georgenak azonban nem kellene aggódnia alvezérei hütlensége miatt, ha nem fordult volna szembe vele az egész angol közvélemény. A szabadkereskedelem jelszava az utolsó néhány hét alatt nagyon népszerütlen lett a szigetországban, Anglia ma a védővámoktól várja a napról-napra mélyülő gazdasági krizis jobbrafordulását… Míg Sir John Simon pártja huszonöt biztos mandátumra számít, Lloyd George számára már az is nagy eredmény lesz, ha husz jelöltje közül ötöt sikerül behoznia a parlamentbe.

Lloyd Georgenak ez a tizenharmadik választása, - nála többször, tizennégyszer csak Sir Austin Chamberlain lépett föl képviselőnek – és ha most sikerül kisded pártját győzelemhez segítenie, az agg politikusnak alighanem ez lesz az utolsó nagy sikere… MacDonald legnagyobb emberi és szónoki sikerét Scahamben érte el. Hatvanötödik születésnapján összehivta választóit és megindult hangon, könnyes szemmel kérte őket a nemzeti koalició támogatására.

MacDonald beszéde, amely halk védekezésnek indult, a végén hatalmas replikává szélesült a munkáspárt politikája ellen. A nemzeti koalició másik ministzere, Snovden vasárnap drámai szózatot intézett az angol néphez.

- Helyrehozhatatlan katasztrófába döntené az országot a szocialista párt diadala, amelynek fölépítésén pedig én magam 40 évig dolgoztam – mondja – Snowden. – Nem lehet az ország sorsát a munkáspárti vezérekre bizni, akik a veszély órájában gyáván megfutamodtak és az országot hajlandók elárulni igazi urainak, a szakszervezeteknek.

Még kétszer huszonnégy óra és eldől, hogy a jövő héten ki fogja kormányozni Angliát?