Japán kiállítás
A Nemzeti Szalon végre ismét olyan kiállítást mutatott be, mellyel érdemes foglalkozni. Japán élő művészetének reprezentatív kollekciója volt ez, melynek összeállítását a tokiói császári művészeti akadémia végezte. Megjárta már Berlint és Düsseldorfot is, mielőtt hozzánk eljutott, mindenütt nagy sikert aratva.
Több mint félszázados európai mult után újból felfedezni Japán és vele együtt Kelet művészetét felesleges volna. De viszont felvetődik egy szempont: mivel fizette vissza Európa a japán művészet ama mélyen termékenyítő hatását, mellyel ez a XIX. század második felében a francia képzőművészet közvetítésével a művészet egész világát megajándékozta? Vajjon gazdagabbá tette-e az európai kultúra, különösen a festészet befolyása a mai japán művészetet?
Ez a kérdés nemcsak minket foglalkoztat, hanem, mint a tárgymutató előszavából látható, magukat a japánokat is nagyon érdekli. Jashiro Yukyio a következőket írja itt:
"A Meiji-korszak ellenállhatatlanul tolódik a japáni festészet a korszerű realizmus felé. Fejlődésének történetében a legnagyobb esemény az olajfestés bevezetése volt, mely Japánban fél évszázad leforgása alatt csodálatosan terjedt. Erős kapoccsá lett ez az újabb japáni művésznemzedék és az újkor szelleme közt. A korszerű gondolkozást és érzékelést közvetíti a távol Keletnek. Japán köteles ma már ezt a gondolkozást és érzékelést létalapjává tenni.
A Nyugattal való érintkezés másik nagy eredménye a valószerű látás kifejlődése, mely ugyancsak végleges határt von a Meiji-korszak és az előző idők festőművészete közt.
A valószerű természettanulmányi két irányban folytatják a mai japáni művészek. Egy részük európai minta szerint, más részük a régi életkép- és tájfestők, kiknél az anatómia és a távlati látszat törvényeinek elsajátítása ma már nélkülözhetetlenné vált. E tanulmányok nagy gyarapodást jelentenek, de el kell ismernünk, hogy másrészről ártalmára voltak a régi keletázsiai szépségideálnak, mely a japániak alaptermészetének felel meg."
A japán professzor élesen lát, de tartózkodik a végső ítéletmondástól: Japán ma egy minden ízében mohón civilizációs korszakban él, mely kultúrateremtés szempontjából lehet talán termékeny kezdet, de a mult magas színvonalához viszonyítva visszaesés. Az egész európai civilizáció, az európai olajfestészet technikája és elmúlt, zsírosan érzéki naturalizmusának hatása pusztító volt a japán művészetre. Összeházasodásuk fattyuhajtásokat eredményezett. Ezt a japánok egy része is megérezte, mert amint professzorunk mondja:
"Nippon festőinek másik része a régi ázsiai művészet útjain igyekszik megközelíteni a valóság lényegét. Törekvése különös támogatásra talál a manapság virágzó történelmi, régészeti és művészettörténeti tanulmányokban. A japáni festők nemzetibb irányu csoportja szorgalmasan tanulmányozza éppen ezért a régi India, a kínai "hat dinasztia", a régi Korea, a régi yamato-e művészetét."
Istenem, milyen egyforma is ez az egész világ. Japánban is, mihelyt a kultúra talaja megbomlik és zürzavar áll be a lelkekben, mert a szervesen átalakuló tradició vonala megtört, a művészet önálló formateremtés pótlásául archeológiai sétákat rendez a múltban, akárcsak Európa az empire felbomlása óta a naturalista impresszionizmus diadalra jutásáig.
Legyünk őszinték tehát: amit ma Japán produkál, nem elsőrangú művészet, nagy múltjával szemben hanyatlás. Nem közvetlen, frissen pezsgő alkotó erővel teli, eleven kultúraépítés, inkább csak a civilizáció ügyes terméke. Ami benne, reánk európaiakra mégis meghökkentően hat, a múltnak foszlányos emlékeiből áll, a keleti embernek erősen másoldalú, de úgy látszik bomlani kezdő látás-módja, amely a természetből egészen más képeket alakít ki, mint az európai lélek.
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!