Irta: Schandl József dr. 

Az angol kocák ivadékait nem másfél éves korukban és arasznyi szalonnaréteggel visszük a piacra, hanem 6-7 hónapos korukban, mikor már rendszeres táplálás mellett 60-70 kg. élősulyt el kell érniök. Ezeket a fiatal süldőket nevezik „sonkamalacok”-nak és ezekből készitik a hentesek a finom prágai sonkát, a füstölt karajt és egyéb finom hentesárukat. Mindezeknek csak kevés zsirt szabad tartalmazni. Ezért a sonkamalacért, illetőleg a sonkasüldőért a hentes akkor igér magas árat, ha husos, telt sonkák és karajok vannak rajta, de nem sok szalonna. Ez utóbbi legfeljebb egy ujjnyi vastag legyen. 

Az most már a kérdés, hogy milyen takarmányozással lehet a sonkamalacnál féléves korra a 60—70 kg-os sulyt és az emlitett minőséget elérni? 

A gyakorlatban beváltak a következő takarmánykeverékek:
a) Tengeridara és árpadara egyenlő arányu keveréke beáztatva kétszerannyi fölözött tejbe (jóllakásig); vagy
b) 8 hétig 83 % gabonadara, 7 % halliszt, 10 % husliszt keveréke, azután 4 hétig 92% gabonadara, 4% halliszt, 4 % husliszt keveréke; végül 8 hétig 97% gabonadara, 3 % halliszt keveréke jóllakásig; vagy
c) fejenként 150 gr. halliszt, 150 gr. sörélesztő, 700 gr. árpadara és hozzá jóllakásig párolt burgonya; vagy
d) fejenként 100 gramm halliszt, 200 gr. husliszt, 700-800 gr. árpadara és jóllakásig párolt burgonya; vagy
e) fejenként 500 gr. borsódara és jóllakásig párolt burgonya; vagy
f) fejenként 100 gr. halliszt, 100 gr. száritott sörélesztő és jóllakásig gabonadara; vagy
g) 54 % tengeridara, 17% árpadara, 16% korpa, 7% halliszt, 6% vérliszt keveréke jóllakásig. 

Az abrakfélék 1-1 kg-jába 2 deka takarmánylisztet keverjünk. A hizlalást, azaz e takarmányok etetését kezdjük meg mindjárt a leválasztás után. Mihelyt a malacok a 60—70 kg-os sulyt elérték, vigyük őket piacra.