Irta: Niklay János tejgazdasági ellenőr

Ismeretes, hogy a tehéntartásnak legnagyobb költsége a takarmányozás.
A tejtermelés költségeinek több, mint a felét teszi s innen van, hogy ha a gazda a tejtermelésben nem találja meg számitását, mindjárt takarmányozásban kezdi el a takarékoskodást. Ennek a spórolásnak rendszerint az abrak esik áldozatul. Valóban a takarmányozás a tejtermelésnél az a tétel, mellyel való takarékoskodással – ha azt célszerüen és okosan alkalmazzuk – a tej előállitását lényegesen olcsóbbá tehetjük. Azonban azt a takarékosságot sokan rosszul értelmezik. 

Ugyanis minden termelési ágazatnak, igy a tejtermelésnek is vannak állandó vagy alapköltségei (az állatokban fekvő tőke törlesztése és kockázata, épület, eszköztőke törlesztés, ápolás, gondozás, alaptakarmányozás, stb.). Ez az állandó költség jól takarmányozott, tehát bőven tejelő és gyengén takarmányozott kevés tejet adó teheneknél mindig egyforma marad. Azonban a gyenge takarmányozással a tehenet az életbentartáson felül még legfeljebb csak annyi tej termelésére képesitem, hogy a kiadásait fedezze.

De a számitó gazda nem elégedhetik meg azzal, hogy kiadásai megtérüljenek, hanem a tejtermelést jó abrakolással tovább fokozza, annak tudatában, hogy az életfenntartó alaptakarmányon felül adagolt abraktakarmány (termelőtakarmány) tulajdonképpen az, ami olcsóbbá teszi a tej előállitását, illetve a tejtermelés jövedelmezősége szempontjából a leghatásosabb.

Abrak és abrak között is azonban nagy különbség van, ugy annak árát, mint tápláló értékét illetőleg, ezért a gazdának erre is figyelemmel kell lenni. Ennek megfelelőleg álltja össze az abraktakarmány keverékét beltartalmának figyelembevételével ugy, hogy minél olcsóbba kerüljön a vele való tej előállitása. Különösen áll ez arra az esetre, amidőn a tejtermeléshez szükséges abraktakarmányokat vásárlás utján szerzi be a gazda. 

Az pedig bővebb bizonyitásra nem szorul, hogy mentől több tejet ad a tehén, annál kisebb előállitási költség esik 1 liter tejre. Ebben az esetben a tehéntartás állandó költségei egyre nagyobb és nagyobb tejhozamra oszlanak el. Mindjobban csökken ezáltal az egy liter tejre eső előállitási költség. Igy egy bizonyos határig (a tejtermelés ökonómiai határáig) egyre olcsóbb és olcsóbb tejet bir a gazda előállitani, vagyis egyre nagyobb és nagyobb jövedelem marad fenn számára. 

Ezek után világos, hogy a tehéntakarmányozásnál alkalmazott abrakspórolás a legrosszabb helyen foganatositott takarékoskodás, mert ezzel éppen az ellenkezőjét érjük el, mint amit elérni óhajtunk, mert ha rossz teheneket tartunk, vagy jó teheneinket olyan rosszul takarmányozzuk, hogy azok termelőképességüket ki nem fejthetik, akkor pazarolunk, mig ellenben jó teheneket jól takarmányozva takarékoskodunk.