Ha azután melegebbre fordul az időjárás, a jég is fölmelegszik és melegedésével egyidőben kiterjed. Tulajdonképen úgy kellene kiterjedne, hogy domború gömbhéj formájában fölpúposodjék, vagyis az összehúzódásnak éppen ellentett jelensége játszódjék le.

De a meggörbülés ismét lehetetlen a jégtáblák súlya, helyesebben a rájuk ható felhajtó erő miatt, amely a szélső szálakban a jég szilárdságánál sokkal nagyobb feszültséget okoz. A jég tehát nem púposodik föl, hanem egyszerűen kiterjed.

Kiterjedésének azonban nagy akadályai vannak, hiszen a repedések befagytak, a partokhoz oda van fagyva. Ha a repedések vékonyan voltak befagyva, a kiterjedés összezúzza a vékony jégtakarót és a repedés szélei közelebb kerülnek egymáshoz, vagy esetleg a repedés teljesen be is zárul.

A jég összehúzódása és kiterjedése számtalanszor megismétlődhetik. Repedések támadnak, bezáródnak, a jégpáncél folytonosan mozog, hiszen nap-nap után új és új hőmérsékletváltozások érhetik.

A hőmérséklet okozta dilatációs mozgások leginkább a repedések mentén egyenlítődhetnek ki, mert ott a jég kérge meg van sértve s így leg inkább alkalmas a mindenkori mozgások kiegyenlítődésére.

Természetesen előfordulhat az is, hogy a hajszálnyi repedés beheged anélkül, hogy annak észrevehető külső nyomai lennének és csak a jég anyagának tüzetesebb vizsgálata árulja el, hogy ott valamikor a jégpáncél felsértődött. Viszont, ha a repedés többször meg-megújul, nagyobb a valószínűség arra is, hogy az mindig szélesebben nyíljon szét.

Ha a fölmelegedéssel járó kiterjedés olyan erős, hogy a kiterjedést repedés összezáródása még nem tudja teljesen kiegyenlíteni, a repedés falai egymásnak szorulnak s a jégben hatalmas vízszintes nyomófeszültség támadhat.

A nyomófeszültség erős kiterjedés esetében annyira felnövekedhetik, hogy a jég végül enged a nyomásnak, a volt repedés szélein a jégtáblák felszakadhatnak, egymásnak dőlnek, vagy át is tolják egymást. Ezt nevezik a Balaton mentén turolásnak . Ilyenkor úgy dőlnek egymásnak a felpattantott jégtáblák, mint az egymáshoz támasztott kártyalapok.

Ha a turolás keletkezése után ismét hidegebb lesz az idő és a jég összehúzódik, a turolás oldalperemei távolodnak egymástól, a feltámaszkodó jégtáblák beleestek a nyílt vízbe és esetleg újra befagytak. Rendesen azonban úgy van, hogy amikor a turolások képződésének ideje elérkezett, már melegebbre fordul az időjárás, hiszen egyébként nem következhetett volna be a jégpáncélnak a turolást előidéző nagy kiterjesztése sem.

Leggyakrabban a turolás jégtábláit inkább a Nap sugarai kezdik ki, olvasztgatják és döngetik a rés tekintélyes, esetleg több méter szélességet is elért híg vízébe. Ezeket a több méter szélességű, a turolások jégdarabjaival teleszórt széles csatornákat nevezik a Balaton mentén rianásnak . A rianás rendesen olyan széles, hogy nem lehet rajta keresztülmenni, ha csak deszkákból pallót nem készítünk, vagy a jégtábláról jégtáblára való kockázatos ugrásokat meg nem kíséreljük.

A rianás tehát a jégpáncél hosszadalmas mozgásának az eredménye. A durrogással bevezetett hajszálnyi repedések jelölik ki a híg vizes rianások helyét, de természetesen nem mindegyik apró repedés menten keletkezik azért nyilt rianás. A rianás kialakulását a jég összehúzódása indítja meg a folytonos térfogatváltozás segíti elő és végleg a jég kiterjedése dolgozza ki.

Jókai leírásában tehát a rianás elemei jobbára szerepelnek, de amint láthatjuk, a kép erősen túlzott, rosszul összerakott, a mozgató okok megjelölése pedig teljesen hibás.

Dr. Kéz Andor