Holnapután, szerdán este olyan értekezletet tart a Keresztény Gazdasági Párt, amelynek állásfoglalását nagy érdeklődéssel várja az egész politikai világ.

A párt kénytelen lesz véleményt mondani vezérének, gróf Zichy Jánosnak föltűnést keltő parlamenti fölszólalásáról, amelyben követelte, hogy a kormányzás érzékenyebb etikai alapokra helyezkedjék, mint eddig és nyiltan emlegette az erkölcsi rendszerváltozás elkerülhetetlen szükségességét. Előre látható, hogy a kereszténypárt szerdai értekezlete nem fog szembehelyezkedni vezérének állásfoglalásával.

Amennyiben azonban hasonló nyiltsággal áll oda a követelés mellé, hogy rendszerváltozás következzék, akkor meg fog változni viszonya a másik kormányt támogató párthoz: az egységes párthoz. A kereszténypárt tagjai tehát nehéz elhatározás előtt állnak, mert vezérük parlamenti nyilatkozatát nem tagadhatják meg, a parlamenti nyilatkozathoz való kifejezett csatlakozás pedig a kormánytól való elszakadást jelentené. De van még más kényes témája is a szerdai pártértekezletnek. A kereszténypárt minisztere. Ernszt Sándor, szemmelláthatólag tul van terhelve és fizikuma nem birja a két miniszterium vezetésével járó gondokat.

Barátai és hivei kivnatosnak tartják, hogy vagy a kultuszminiszteri, vagy a népjóléti tárcát adja át másnak. A miniszterben meg is van erre a hajlandóság és már régen lemondott volna egyik miniszteri állásáról, ha nem tudná, hogy lemondása ujabb konfliktusok kiindulópontja lehet, mert a fölszabaduló tárcára egyformán igényt tart az egységes párt és a kereszénypárt.

Az ország érdeke ezekben a nehéz napokban az, hogy mind a két tárcának meg legyen a maga minisztere, aki teljes munkásságát resszortjának szentelheti és nem kénytelen munkaerejét megosztani. Nagy kérdés azonban, hogy a két kormánypárt igényeivel hogyan fog megbirkózni ebben az esetben az országos érdek és nem fogják-e elodázni az ország érdekében szükséges döntést, az egyik miniszteri állás betöltését, párttaktikai okokból.