Páris, november 29.
Laval miniszterelnöknek nagy külpolitikai beszéde és parlamenti győzelme óta a kamara folyosóin és a nagy lapok szerkesztőségeiben egyre többen suttogják, hogy a miniszterelnök tekintélye megrendült és bár egyelőre nem fenyegeti a bukás veszedelme, helyzetét már távolról sem tartják olyan szilárdnak, mint amerikai utja előtt.

Laval minden gyors sikere ellenére is kispolgári politikus maradt, aki csak egy elvet ismer, a francia kistőkés százados elvét: Félni és nem csinálni semmit! Elment Londonba és megakadályozott minden megegyezést, elment Berlinbe és megegyezés nélkül tért vissza s elment Amerikába, ahonnan semmivel sem hozott mást vagy többet, mint Londonból vagy Berlinből.

A közvélemény és a politika gondolkozni kezd azon, hogy mit ér a szakadatlan hangoztatása annak, hogy a francia követeléseket meg kell fizetni, ha az adós mégsem fizet, ha az angolszász hitelezők a francia követelések ellen fordulnak s ha az egész világ Franciaországra haragszik!

Franciaország kezdi unni Laval formuláját, Angliában pedig egyre keményebb hangok követelik, ha egyebet még nem is de jóvátételi fizetések revizióját. A rengeteg arany, amely Párisban föl van halmozva, nem hoz kamatot, az üzlet nem megy, folyton szaporodik a kiadatlan boltok száma: a bajok elérték Franciaországot is.

Laval tételét, hogy Young-terv szent és sérthetetlen és hogy Németország legföljebb a válság tartamára kaphat haladékot a jóvátételi fizetések tejesítésében, kezdik tulhaladni az események. Anglia fölfogása az, hogy a németek egyelőre beláthatatlan évekre föl kell menteni minden jóvátétel alól, mert különben a világ sohasem jön rendbe és Nagybritannia sohasem kapja meg a Németországba befektetett pénzét. Ezen a ponton fog összecsapni az angol és francia fináncpolitika, ez az összecsapás veti árnyékát Laval legutolsó parlamenti sikerére.

A küszöbön álló erőpróba idegessé teszi a francia közvéleményt s ma már tagadhatatlanul megingatta Laval pozicióját. A politika világ érzi, hogy a közeljövőben simulékonyabb, müveltebb, okosabb, meszebb látó miniszterelnökre lesz szüksége Franciaországnak, mint a csökönyös és mindi8g egy helyben toporgó Laval.