Nyolc millió ember halt meg eddig a kínai árvízben. Annyi, mint Csonka-Magyarország egész lakossága. Az író írja a regényét és iszonyú feszültséget érez, hogy egy férfi és egy nő közt hogy alakul drámaivá a viszony. A háttérben a gazdasági válság, a politikai kétségbeesés, az emberiség életének minden reménye és reménytelensége. S akkor elindul a vizek árja és eltemet egy roppant teknőt, amelyben ott halt nyolcmillió ember... És kétszáznegyvenmillió ember lett hajléktalanná... Annyi, mint egész Nyugat-Európa népe; németek, franciák, olaszok mind a svájci havasokra menekülnek a víz miatt... képzeljük el...

Stein Aurél mondja, hogy a világtörténelemben ilyen árvíz soha nem volt. A bibliai Özönvíz ehhez képest csekély tünet lehetett a valóságban... Ez ugyan tévedés, mert a bibliai özönvíz a jégkorszak vizeinek az emléke, s az Ararát neve e mondába csak úgy került bele, mint a nótába a falu neve. A jégkorszak után megáradó vizek viszont az egész földgömböt elborították. Roppant állatfajokat teljesen kipusztítottak. Ez a mindennél nagyobb szörnyű víztragédia nyitotta meg az ember számára a lehetőségeket, mert enélkül soha nem bírt volna versenyre kelni az előző korok irtóztató szörnyetegeivel...

De mit hoz a kínai árvíz? Kipusztítja Kína legzsúfoltabb harmadát, a túlszaporodásnak észvesztő példáját. S új élet és új kultúra fog kezdődni a sárban és az iszapban... És Japán?... Most nagyszerű gesztussal magához kapcsolhatná egész Kínát, ha a mentőakció élére állana... Ehelyett úgylátszik ezt az alkalmat használja fel Mandzsuria elszakítására... Emberi szolidaritás? Most kell megrabolni a mennyei birodalmat, mikor kétszázötvenmillió lélek vagy belefult, vagy éhen hal az árvíz miatt. Most lehet... Ki nyujt testvérkezet a fuldoklóknak?... Még csak gondolatban is... Hol van szív, ki feléjük sír?... Ez az emberiség képe. A legrosszabb hővezető az emberiség szíve, a bajban.