A barlangban előkerülő állatok utolsó csoportját esetleges vagy véletlen vendégeknek nevezzük; mert ezeknek a barlangban semmi keresnivalójuk sincs, hanem csak véletlenül betévedtek, beestek vagy a külvilág csapadék vize ragadta be őket a barlangba.

Ez igen változatos társaság. Vizi puhatestűek (Tropidiscus planorbis, Pisidium casertanum), rákok (Daphnia purex), százlábúak (Glomeris Hexastich), kék futó (Carabus violaceus), mezei poloskák (Aphanus lynceus), gőték (Molge cristata, vulgaris), békák (Peloates, Bombinator, Bufo, Rana), kígyó (Coronella ausztriaca), sárganyakú erdei egér (Apodemus flavicollis), stb., stb. kerültek már elő a barlangból.

A szárazföldi fajok nem igen lépik át a fény határát, a viziállatokat ellenben messze magával ragadja az áradat. Ezek a vendégek egy ideig tengődnek a barlangban, azután a nekik meg nem felelő viszonyok közt elpusztulnak.

A növényvilágot mai tudásunk szerint csak gombák és baktériumok képviselik. Eddig 17 szárazföldi és egy vízi gombát találtak a barlangban. A szárazföldi fajok myceliumai egyes helyeken nagy mennyiségben fordulnak elő. A Siralomház tócsájában kén- (Beggiatoa leptomitiformis) és vasbaktériumok (Leptothrix ochracea, crassa) fordulnak elő, amelyeknek barlangbiológiai fontossága van.  Zöld növények még a bejáratok környékén sem találhatók.

Ilyen a barlang élete ma. Volt azonban idő, amikor más volt. A jégkorszak alatt és után forgalmasabb, élénkebb volt az állatélet. Hatalmas ragadozók, barlangi medvék laktak itt. Csontjaik, más emlősök csontjaival elég bőven találhatók a barlang agyagrétegeiben.

A paleontológusokon kívül a régészeknek is sok érdekeset nyujtott a barlang. Báró Nyáry Jenő, Dr. Kadic Ottokár, Dr. Tompa Ferenc és Dr. Hillebrand Jenő kutatása alapján tudjuk, hogy a korai vaskorszakban, sőt már a neolithikumban is laktak a barlangban emberek. A „bükki kultúrának” a „bükkien”-nek fontos lelőhelye a barlang, főleg a Csontház és a Denevérbarlang.

Ezeket beszéli nekünk tudós ciceronénk, amíg az egész barlang bejárása után elérjük a verestói lejárat lépcsőjét. Amikor a 241 lépcsőtől kifulladva, lihegve kiérünk Isten szabad ege alá, eszünkbe jut Vergilius szava (Aeneis, Lib. VI. 126….) :

Facilis descensus Averno;
Noctes atque dies patet atri ianua Ditis;
Sed revocare gradum superasque redire sub auras,
Hoc opus, hie labor est.