Több mint ötezer ember szorongott vasárnap délelőtt a Tattersallban a szociáldemokrata párt nagygyülésén. A rendőrség Andréka főkapitányhelyettes irányitása alatt hatalmas készültséggel vonult föl, de beavatkozásra alig volt szükség, mert azokat a fiatal embereket, akik izgató közbeszólásaikkal a tömeg nyugalmát fölkavarni próbálták, a szociáldemokrata párt bőrsapkás rendezői tuszkolták ki a teremből.

Aki fölülről, a szónoki emelvényről nézi a messzire elnyuló tömeget, olykor egy-egy apró hullámot lát a tetején fodrozódni: ilyenkor egy-egy kommunistát vet ki magából a sokezerfőnyi közönség. Pajor Rudolf megnyitója után Kéthly Anna a március 15-i munkásünnepély betiltása ellen tiltakozott, majd arról beszél, hogy Budapestet ezen a vasárnapon az emberkéz legcsodálatosabb alkotása, a Zeppelin látogatta meg. „Nem érdekel bennünket, sokkal nagyobb bajaink vannak!” – támadt föl ujra a zaj, a zajongók most éles füttyökkel és lábadozással igyekeznek elnémítani a szónokot.

- Ha a léghajó összehasonlítja azt, amit itt talál, azzal, amit nyugaton látott – folytatja Kéthly – időgépnek képzelheti magát, amely a huszadik századból száz évvel visszaröpült.

A következő szónok, Propper Sándor, szintén a Zeppelinről akar beszélni, de szavait egészen elnyeli a fülsiketítő lárma. Mindenki a terem közepe felé néz, ahonnan a rendezők egyenként igyekeznek kihalászni a kommunista közbeszólókat. Propper hangja végre legyőzi a zajt.

- Amit ma ezen a gyülésen látunk – mondja – az nem a diadal felé vezet. Lelkiismeretlen alakok ismeretlen célok érdekében meg akarják zavarni a munkásság manifesztációját. A nyomoruság olyan borzalmas, a társadalmi atmoszféra olyan feszült, hogy ami erő és lelkesedés van a tömegben, tartogassuk a küzdelemre, amelynek, ismételten, még ebben az évben kell lefolynia.

A következő szónok Peyer Károly, aki a mezőgazdasági válságról beszélt, majd a kartellek müködését birálja.

- A kartellek már rég nem ismernek országhatárokat – mondja – hanem az egész világot adófizetőjükké tették. Mi örömmel üdvözöljük a német-osztrák vámuniót, mert az első lépés az Európai Egyesült Államok megvalósítása felé. Magyarország dolgozó népét most az a kérdés érdekli legjobban: mi lesz az uj osztrák-német unió politikája velünk szemben?
Sohasem fogjuk elhallgatni, hogy a békeszerződéseket igazságtalanoknak tartjuk, mégis arra van szükségünk, hogy Magyarország barátságot kössön szomszédaival. Én is azt mondom, ez az év nagyobb jelentőségá lesz gazdasági és politikai téren, mint az eddigiek. Ha nem engednek gyülést tartani, vegyék figyelembe a munkanélküliek azt a módot, amely mindenképen rendelkezésükre áll. Semmiféle törvény nem tiltja meg a munkanélkülinek, hogy holnap, a képviselőháznak husvételőtti utolsó ülésén, békésen odaálljanak a parlament kapuja elé és megmutassák magukat. Nincs szükség semmilyen rendzavarásra és még kevésbé van szükség arra, hogy az én szavaimat egy kis csoport azzal próbálja zavarni, hogy állandóan itt, a nagygyülésen kiáltozza: „Munkát, kenyeret!” Holnap kiabáljanak a parlament előtt! („Ott leszünk!” – harsogja a közönség percekig.)

Peyer beszéde alatt helyreállt a rend, utána ismét Kéthly Anna lép a szónoki emelvényre, hogy nyugodt távozásra szólítsa föl a közönséget. Beszéde közben a rendőrtisztviselő figyelmezteti, hogy ne izgasson, mire ismét botok emelkednek a levegőbe, hangos fütyülés, pfujolás tölti meg a termet.

A tüntetést percekig nem lehet lecsillapítani, míg végül Kéthly Anna ismét szóhoz jut:
- Nincs hatalom és erőszak – mondja – amely a májusi eszmék békés megünneplésének utján elzárhatná előlük. Nemcsak az elkeseredés kerget ki bennünket az utcára, hanem az ünneplés vágya is. Mindenki készüljön május elsejének megünneplésére!

Félóra mulva elcsöndesült a Tattersall, az elvonulásnál rendzavarás nem történt. Négy fiatalembert, akit a gyülést közbeszólásaikkal zavarták, előállított a rendőrség és közcsendháboritás miatt megindította ellenük az eljárást.