A 30 évesek generációja, amely hetek óta szervezkedik a fővárosban, vasárnap délelőtt lépett először a nyilvánosság elé a Kamara-mozgóban tartott vitaülésével. A mozi egyik erkélypáholyában megjelent a „50 évesek” fővédnöke, Albrecht királyi herceg is, akit a mintegy 300 főnyi közönség lelkes ünnepléssel fogadott. Borbély Andor megnyitójában arról beszélt, hogy Németországban és Olaszországban már az ujabb nemzedékek léptek előtérbe a gazdasági és politikai életben és Magyarországot az életképtelenség veszedelme fenyegeti, ha nem ad tágabb teret a 30 évesek föltörekvő érvényesülési vágyának.

- Mi nem akarjuk szétszakítani a magyar társadalmat – folytatta - , nem kötjük a mozgalmunkat anyakönyvi kivonatokhoz, vagy kalendáriumhoz, nem akarunk önképzőkör, vagy ifjusági egyesület lenni. Vannak Magyarországnak szent öregjei is, akikre még nagy hivatás vár, de azt akarjuk, hogy akik már betöltötték a hivatásukat és akiknek nem is hivatásuk, de mégis irányitani akarják a sorsunkat, menjenek félre az utból, hogy megvalósithassuk a magyar nemzet regenerálódását.

Bilkei-Papp Elek magántisztviselő az álláshalmozások és a protekció ellen tiltakozott, mert a mai magyar fiatalság élet-halálkérdése.

A következő fölszólaló Messinger Károly kereskedő volt, aki azt fejtegette, hogy a mai fiatalság politikája két szóban foglalható össze: Élni akarunk!

Németh Andor gépészmérnök elmondotta, hogy évekig nem tudott elhelyezkedni és most lakatosmunkával keresi meg a kenyerét.

Fabriczky Andor gyáros akkor szólott, hogy nem lehet uj tanácsokkal és tanácsosokkal a gazdasági élet egy-egy részletproblémáján eljátszadozni.

Szentirmay Imre az ellen tiltakozott, hogy a fiatalok mozgalmának nyakára a régi rend „sok hájjal megkent rókái” üljenek föl.

Helle László Pest vármegye tb. főügyésze a 30 évesek országos szövetségének megalakítását követelte.

Vásárhelyi Béla fejérmegyei szolgabiró a fiatal közigazgatási tisztviselők csatlakozását jelentette be.

Acsay László a MEFHOSZ nevében mondott beszédet:
- Ma még kéri a fiatalság az idősebb generációt, hogy ne tegyék lehetetlenné számára az elhelyezkedést álláshalmozásokkal, ma még kérünk, de nem tudjuk, hogy a nyomor holnapja mit fog hozni. Nem akarjuk, hogy a társadalmi mozgalmakat a nyomor irányitsa.

Sós Sándor fölszólalása alatt a karzatról kék cédulákat dobáltak a nézőtérre, amelyek arra szólítják föl a közönséget, hogy a nemzeti szocialistákhoz csatlakozzék. Általános tiltakozás fogadja ezt a demonstrációt, amelyet Pünkösti Andor utasít vissza.

Amikor Pünkösti összefoglalja az ankét eredményét és azt a reményét fejezi ki, hogy nemsokára a fiatalabbak veszik át az ország vezetését, valaki nagy derültség közben közbekiabálja: a mai kormány tagjai majd Steinachhoz mennek el, csakhogy maradhassanak. – A mi programunk két mondat – fejezte be a gyülést Pünkösti - , méltó és becsületes helyet Magyarországnak a föld szinén. Méltó és becsületes helyet kor, rang, osztály, felekezeti különbség nélkül minden nemzeti erőnek Magyarország ujjáépítésében.