Colett, a legfranciásabb és legtemperamentumosabb párisi írónő Pestre készül, hogy farkasszemet nézzen a magyar közönséggel

„Egy asszony még a sír szélén sem látja be, hogy elmult a fiatalsága”

Colett, nem tagadhatja le francia eredetét. Franciábbat álmodni sem lehet nála. Kövér, esetlen alakja, plakátszerűen festett arca, merész, szinte durva vonásai már az első pillanatban Toulouse Lautrecet juttatják eszembe. Ő az, aki százával rajzolta és festette meg ezt, és öregedő párisi nőtípust, amint a Boisban ül és irigykedve nézi a fiatalságot.

Modernre csavarintott multszázadbeli kalapja és az akkori elegancia tetőfokát képező tollboa remekül egészíti ki a képet. Más nyelven, mint franciául, árva kukkot sem beszél.

- Soknyelvű író – mondja – sohasem gyökerezhetik oly mélyen a nyelvéhez, mint aki csak ebben él. Persze, francia vagyok és én könnyebben megengedhetem magamnak ezt a luxust, mint önök. Maguknak életkérdés, hogy sok nyelvet tudjanak, bár meg vagyok róla győződve, hogy igazi nagy zsenijeik csak magyarul beszélnek és írnak.
- Kit ismer a magyarok közül?
- Molnár Liliomját láttam Párisban. Hiszem, hogy ez a legnagyobb modern dráma. Az az érzésem, hogy igazi százszázalékos értékeléséhez még nem érkeztünk el. Jövőre, ha Pestre megyek, okvetlenül megnézem magyarul is. Ugy gondolom, hogy a Liliomot bármilyen nemzetiségű színész játszhatja, de Juliskát csak ízig - vérig Pesti nő.

A fölolvasó körútjáról kérdeztem, amelynek során Bécsben is járt.

- Bécsben ugy ünnepeltek – mondja – hogy szinte kínos. Korin Michaells is ott volt az előadáson, nekem rohant, megcsókolt, leakasztotta nyakából nagy orosz nyakláncát és szó nélkül a nyakamba akasztotta.
Higgye el, nem vagyok ilyen elkényeztetett sztár. Csak azért határoztam el, hogy a pódiumra lépek, mert végre szemtől szembe akartam találkozni a publikummal. Farkasszemet nézni az olvasóimmal!
Világéletemben mindig irigyeltem a festőket, hogy a kiállításokon megfigyelhetik, kihallgathatják az embereket, és az olvasóról semmit sem lehet megtudni. Szép, szép a százezres példány, de mit sem ér, ha nem láthatom a hatást a százezer ember arcán, viselkedésén? Furcsa, hogy megöregedtem, és sohasem álmodtam, hogy ilyen jól ismernek minden országban. Miért nem mondták ezt soha? A barátaimnak pedig tudniok kellett volna, milyen örömet okoz ez nekem.
- Még most sem késő…
- Igaza van. Egy asszony még a sír szélén sem látja be, hogy elmult a fiatalsága. Milyen különös … Pesten is ilyen temperamentumosan fognak fogadni?
- Szóval Budapestre készül!
- Budapestre, de csak jövőre…