Duval, vauxi polgár elhatározta, hogy megválik az élettől. Azon a ponton állott, hogy húszévi házasság után elválasztják feleségétől. Ezt nem tudta elviselni. Mielőtt megtette a végzetes lépest, a legnagyobb gonddal rendezte el az összes számbajövő formalitásokat.

Elment a temetkezési vállalathoz, pontról pontra megbeszélte a kiadásokat, amelyekről a nyugtát később ott találták az asztalán a gyászjelentések mellett, amiket maga címzett meg.

A pap, akit ezután felkeresett, amikor meghallotta, hogy mi a szándéka látogatójának, kijelentette, hogy nem tart gyászbeszédet, mert az öngyilkosok nem kaphatnak egyházi temetést. Ez azonban nem változtatott Duval elhatározásán. Amikor hazaért, odapótolta minden gyászjelentéshez: Egyházi temetés nincs. Azon a napon pedig, amikor a bíróság kimondotta a válást, mérget ivott.