Az az elkeseredett küzdelem, amelyek a nők a karcsúságért vívnak, egyenesen megható. Bármit inkább, sem mint elhízni! Voltaképpen a párizsi ruhaszabók indították útnak a nyulánkság eme kultuszát, amely azonban csak azután vált igazán egyeduralkodóvá az egész világon, hogy Amerika is felkapta és kiadta a parancsot: 55 kiló a maximum!

Nemcsak minden népnek, minden kornak is megvan a maga női szépségideálja. Egyáltalában nem bizonyos tehát, hogy a molettség divatja végleg leáldozott; egyelőre azonban a sport- és testkultúra örvendetes korszakában, a divatos sportlady tipusa össze sem egyeztethető azzal, amit ugy neveznek: „jó húsban lenni”. Hogy egyébként a sportok kedvelése mindig is mennyire megkövetelte a „jó” alakot, azt bizonyítja Erzsébet királyné példája, aki kitűnően lovagolt és bizony súlyos áldozatokat hozott azért, hogy eszményien szép karcsúságát megtarthassa.

A megfiatalítási rendszabályoknak, amelyekről ma olyan sokat beszélnek, szintén a fiatalos karcsúságot akarják visszaadni az öregkor gömbölyded idomaival szemben. Sajnos, ezen a téren még nem sok sikerre hivatkozhatnak az orvosok.

Orvosi szempontbólól egyébként semmi kivetni valót sem lehet találni abban, ha valaki karcsú akar maradni. Az egészséges és az ép test követelményeit nagyon jól összhangba lehet hozni a szépség követelményeivel. Ma már elmúltak azok az idők, amikor a szülők, nem ismerve az egészségtan alaptörvényeit, mindenáron arra törekedtek, hogy lomha, nehézkes, elpuhult csemetéiket kicsillanó zsírgolyóbisokká hizlalják. Ez az esztelen hizlalás nem a jó egészséget, hanem inkább a betegeskedésre való hajlamot fokozza.

Jó táplálkozás és zsírlerakódás kétségtelenül összefüggésben állanak egymással, de azért egyéb szempontok is szerepet játszanak. Az északi népek; angolok, skótok, skandinávok, északnémetek általában kevessé hajlamosak az elhízásra, viszont az eszkimók, akik a nagy hideg miatt sok melegítő zsírt vesznek magukhoz, rendszerint nagyon is hájasak. Bizonyos mennyiségű zsírnak azonban mindig kell lennie a testben, különben nem a karcsúság hanem soványság benyomása idéződik elő.

A táplálék formájában felvett zsírmennyiség nagyrésze mint szűkösebb időkre szóló tartalék raktározódik fel a testben, amelyhez csak akkor nyúl a szervezet, ha tartós éhség, lázas és emésztő betegségek ezt elkerülhetetlenné teszik. A test benső háztartásában is olyan tehát a helyzet, mint a külsőben: jó időkben félre lehet tenni a szűkös időkre. Jól tudják ezt azok az állatok amelyek téli álmot alusznak és ennek a tetszhalott állapotnak egész ideje alatt testük zsírfeleslegeiből tartják el magukat.

A zsírlerakodás nemek szerint is különböző. Gyakran a női test nem tartalmaz több zsírt, de a zsír egyenletesebb elosztású, úgyhogy az izmok köré lerakódva, eltünteti az egyes izmok kontúrját és kerekdeddé teszi az izmokat. Hatalmas zsírlerakódással találkozunk a nőknél a kebelben, amelyeknek zsírpárnájában csak a szoptatás ideje alatt fejlődik ki a tejmirigy, hogy a szoptatási idő elmultával újból eltünedezzen.

Az izmok és a közöttük elhelyezkedő zsírszövet mennyisége, hogy úgy mondjuk, örökös harcban állanak egymással, ezért van az, hogy a sportszerű tréning, amely megerősíti az izmokat, egyúttal a zsír elfogyasztásához is hozzájárul.

Már az elmondottakból világos, hogy minden esetben, amikor többet veszünk fel, mint amennyit az emésztés útján fel tudunk használni, zsír rakódik le bennünk. Ennek a „többnek” nem is kell olyan soknak lenni. A hónapok és évek folyamán a kis feleslegek is úgy felhalmozódnak, hogy végeredményben meglepően nagy mennyisséget tesznek ki.