A Shaw- darab premierjén valami kópé elhíresztelte egy magas, szikár, sasorru, őszhaju és szakállu urról, hogy ő – Bernhard Shaw. Percek alatt óriási sétapromenád és tolongás támadt a Shawhoz tényleg hasonlító úr körül, amely csak akkor szűnt meg, amikor az ál Shaw, végignézve önmagán, így szólt a mellette levő urhoz, zengő terézvárosi exklamációval: „Te jó Isten, csak nincs valami toaletthiba rajtam?!...”

– De ennél sokkal jobb, hogy a szaloncukor- édes szubrett, aki ott ült a második sorban és akinek észrevehetően sulyos gondokat okozott a shawi aforizmák megemésztése, a második fölvonás után igy szólt egy ismerőséhez:
- No, én elmegyek.
De a harmadiknál még mindig ott volt.

„Na, Édes – kérdezte az ismerős -, hát mégis itt marad!?” – „Igen – felelte őédessége -, tudja, olyan kis falu ez a Pest, még visszamondanák a szerzőnek, hogy elmentem.”