Páris, junius 14.
Briand vasárnap Gourdonba utazott ugyanazon a vonaton, amelyen Doumergue volt köztársasági elnök tette meg az utat Toulouscba. A két államférfi az egész hosszu utazás alatt nem találkozott. Gourdonban több mint tizenötezren jelentek meg a frontharcosok ünnepélyén. Briand-t a tömeg élén de Monzie volt miniszter. Malvy és de Jouvenel szenátorok fogadták. A bevonulás alatt, amíg Briand a virágokkal földiszitett utcákon a stadion felé haladt, a tömeg lelkesen ünnepelte.

„Nem akarunk többé háborut! Éljen a béke!” -  kiáltotta a sokezer volt frontharcos.

Briand beszédében szintén azt hangsulyozta, hogy a francia nép egységesen akarja a békét. Vannak, akik nem szivesen látnak azon a helyen, ahol nemzetemért dolgozom és annak örülnének legjobban, ha már pihennék – mondotta. – Én azonban érzem, hogy a nemzet többsége azt akarja, hogy maradjak és folytassam hazám sorsáért a küzdelmet.

- Nincs jogom távozni a helyemről, amikor a világ és Franciaország békéjéről van szó. Mindaddig, amig olyan férfiak intézik országuk sorsát, különösképen a külügyminiszteri székben, akik békére törekszenek, nem lesz háboru. Amig élek és munkaképességem birtokában leszek, utolsó lehelletemig az eddigi utat követem… Tudom, hogy rágalmazni fognak, de ez mindegy. Bizom a francia nép józan eszében, amely el fogja utasitani magától a háboru gondolatát. Főképen az asszonyok együttmüködésére számítok és hozzájuk intézem szavaimat. Amig velünk vannak gyermekeink és férjeink védelmében, addig ügyünk jó kezekben van. Pasteur megfékezte a veszettséget, a tudósok eredményesen küzdenek a rákbetegség ellen, miért volna a háboru az egyetlen csapás, amellyel szemben tehetetlenek vagyunk.

A hallgatóság frenetikus, szünni nem akaró lelkesedéssel fogadta a békeszózatként elhangzott ünnepi beszédet, amelyet rádió utján közvetitettek Franciaország minden részébe.