Annál gyakoribbak, a hallószerv betegségei. Kiterjedésük sokkal nagyobb, mint az ember első pillanatban hinné. Több ezer iskolásgyermeken végzett vizsgálat kiderítette, hogy a gyermekeknek több mint 25%-a nagyot hall. A nagyothallás egészen a süketségig fokozódhat, amely azonban többnyire csak az egyik fülre szorítkozik és ott sem teljes, hanem „csupán” nagyon nagyfokú nagyothallás.

A veleszületett vagy igen fiatal korban szerzett süketség többnyire némaságot is von maga után - süketnémaság, - hiszen a süket gyermek nem képes megérteni, mi az: hang - éppen úgy, amint a vak sem tudja, mi az: szín - és ezért alkalmazni sem tudja a beszédben, vagyis néma marad. Magyarországon 1910-ben nem kevesebb, mint 28.110 süketnéma volt, s ezek között 2000-rel több férfi, mint nő.

A fül leggyakoribb és legközönségesebb bántalma az abnormisan nagymennyiségű fülzsír. A hallójárat falában ugyanis apró zsírtermő mirigyek vannak elhelyezve, amelyeknek váladéka finom zsírréteggel vonja be a járat belsejét kibélelő nyálkahártyát. Ha e mirigyek fokozottan működnek vagy ha váladékuk nem tud kitisztulni, akkor a zsír megreked, elzárja a dobhártyához vezető utat és a hallás csökkenését eredményezi. Az akusztikai viszonyok megzavarodnak és fülzúgás léphet fel.

A fülzúgás - amint azt a fülzsírfelhalmozódás példájából is látjuk - nem önálló betegség, hanem a legkülönbözőbb kóros állapotoknak egyik, bár nagyon is kellemetlen tünete csupán. Később még más fülbetegségekről is fogunk hallani, amelyek a fül zúgását okozhatják. A fülzsír esetéhen az orvos langyos glicerinnel meglágyítja a hallójáratot elzáró zsírdugaszt, majd fecskendővel ismételten tisztára mossa a hallójáratot.

A fecskendezésnél a fülkagylót fel és oldalfelé kell húzni, hogy a nem egyenes lefutású, hanem lépcsőszerűen megtört járat görbületeit kiegyenesítsük. A fülkagylót és a hallójárat hozzáférhető részeit tiszta vattával ki kell szárítani, hogy víz ne maradjon bennük vissza.

A fül belső részeinek leggyakoribb megbetegedése a genyes középfülgyulladás. Talán nem egy olvasónk keresztül ment már rajta és ismeri azokat a rendkívül heves, szúró, lüktető fájdalmakat, amelyek kísérni szokták. A betegség fertőzés következménye, miként a legtöbb genyes gyulladás.

A fertőzés többnyire nem a hallójárat felöl hatol a fül belsejébe - hiszen útját állná a dobhártya, - hanem a garatüreg felöl jön. A garat üregét t. i. cső köti össze a fül üregével! Most már megértjük; hogy miért szokott az orvos figyelmet fordítani a fülre is, ha a betegnek erősebb náthája mandulagyulladása; gégelobja, influenzája vagy más „meghülési” betegsége van.

Mindezeknél a bajoknál a garat nyálkahártyája is gyulladásban van és fellép a középfülgyulladás veszélye is! De beállhat előbbi vörheny, diftéria vagy tifusz következményeként is. A legfontosabb, hogy a beteg idejekorán orvos kezébe jusson, aki szükség esetén műszerével átfúrja a dohhártyái és ily módon szabad lefolyást biztosít a felgyülemlett genynek.

Néha az orvos segédlete nélkül a geny maga tör utat magának"a dohhártyán keresztül, ami a jobbik eset, mert ha a koponya belseje felé veszi az útját, akkor az életet is veszélyeztetheti. Akár sebészeti beavatkozás, akár természetes folyamat következménye a dohhártya átlyukadása az ilyen állapot nagyobb teret nyújt a hallójáraton keresztül történő fertőződésnek, tehát a betegség kiújulásának.

Akinek lyukas a dobhártyája, annak célszerű fürdés közben vattát dugni a fülébe, hogy a nem tiszta fürdővíz behatolását meggátolja és náthától, garat-huruttól is fokozottabban kell óvakodnia. A középfülgyulladás hajlamos arra, hogy krónikussá váljon és az állandó fülzúgások, valamint a nagyot hallás számos esete erre vezethetők vissza.

Van egy öregkori fülbetegség - szklerózisnak hívják, - amely ugyancsak fülzúgással, de fájdalmak nélkül kezdődik. Ez a baj igen nagyfokú nagyothalláshoz vezet. Okát nem ismerjük és éppen ezért gyógyítani sem igen tudjuk. Ilyenkor bizony még a hallócső vagy más nagyothallókészülék sem szokott segíteni.

Aránylag gyakori a fülzúgás állapot bizonyos, a fülre nagy megerőltetéssel járó foglalkozási ágakban dolgozó embereknél. Pl. tüzéreknél, kazánkovácsoknál, telefónoskisasszonyoknál stb. Ilyen esetekben nincs más mód a kellemetlen jelenségtől való megszabadulás számára, mint hogy az illető más foglalkozás után néz.