A párisi konferencia közel harminchatórai szakadatlan tárgyalások után a vasárnapra virradó éjszaka pontban éjfélkor véget ért, miután megvetette elvi alapját annak a megegyezésnek, amelyet a 12 óra mulva összeülő londoni konferencia fog részletesen kidolgozni. Az elvi alap, amelynek hirét, a világ pattanásig feszült idegekkel várta, annyit jelent, hogy Franciaország részben abban a nemzetközi pénzügyi akcióban, amely a német birodalom pénzügyi válságnak fog véget vetni.

Németország pedig tudomásul vette, hogy a nemzetközi pénzügyi segítség politikai és gazdasági föltételekhez köttessék. Ezzel a kétoldalu és kölcsönös kijelentéssel hidat vert a két kormány azon a mély szakadékon, amely a német és francia népet egymástól elválasztotta és e történelmi éjszakára virradó szürkület Európa szebb és boldogabb jövőjének hajnalhasadását is jelenti.

Vasárnap éjjeli hivatalos jelentés a párisi tárgyalások befejezéséről és eredményeiről
Páris, julius 19.
A vasárnap folytatott tárgyalások végén éjjel ½ 11 órakor a francia kormány a következő hivatalos közlést adta ki:
A német birodalom kancellárja nemrégiben üzenet utján azt az óhaját fejezte ki, hogy közvetlen érintkezésbe kiván lépni a francia kormánnyal abból a célból, hogy együttesen vitassák meg, milyen módon lehetne együttmunkálkodni a két nép viszonyának megjavításán. A francia miniszterelnök nyomban azt válaszolta, hogy megelégedéssel fogadja a találkozó tervét, amelynek megvalósulását még időszerübbé tették a Németország pénzügy és gazdasági életében bekövetkezett események s ezeknek az eseményeknek a többi államban is megnyilvánult visszahatása.

Ilyen előzmények után ültek össze a két kormány képviselői Párisban julius 18-án és 19-én. A tárgyaló felek egyetértettek abban a fölfogásban, hogy ez a találkozó igen fontos és hogy ez a rendeltetése, hogy bizalomtól áthatott együttmüködésnek legyen a kiindulópontja.

A tanácskozás során a német kancellár megvilágította a Németországot sujtó válság különböző oldalait. A francia delegátusok kijelentették, hogy átlátják e válság sulyos voltát és hajlandók – bizonyos pénzügyi garanciák és a politikai megnyugvást szolgáló rendszabályok föntartása mellett – megvitatni később a nemzetközi keretben mozgó pénzügyi együttmüködés föltételeit.
A két kormány képviselői már most sulyt vetnek annak az akaratnak hangsulyozására, hogy a két állam között a lehetőség mértékéig olyan föltételeket óhajtanak megteremteni, amelyek előmozdítják politikai és gazdasági téren a hatályos együttmüködést.

A két kormány képviselői egyetértettek abban, hogy közös erőfeszítést kell tenniök abból a célból, hogy a hitelt és a bizalmat helyreállíthassák, a nyugalom és biztonság légkörében.

A francia-német tárgyalások befejezése után nyilvánosságra hozott nyilatkozattal kapcsolatban beavatott helyen a következőket mondják:
Ez a nyilatkozat arra mutat, hogy Németország pénzügyi támogatásának problémája továbbra is teljes mértékben fönnáll és ennek megoldása a londoni értekezletre hárul.

A londoni tárgyalásnak lesz a föladata az is, hogy megegyezzenek azoknak a garanciáknak a tekintetében, amelyeket a francia kormány a hitelmüveletekben való részvétel elengedhetetlen föltételéül jelöl meg. A dolgoknak ebből az állapotából nem szabad azt a következtetést levonni, hogy a párisi német-francia tárgyalások hiábavalók lettek volna. Ezek a tárgyalások minden bizonyossággal azzal a következménnyel járnak: a jövőben megjavul a viszony a két nép között.

Ez a nyilt, lojális és minden részletre kiterjedő eszmecsere azt a meggyőződést érlelte meg, hogy Németország és Európa gazdasági helyzetének talpraállítása csupán akkor sikerülhet, ha az egész vonalon bizalomtól áthatott légkört teremtenek meg és ha a kormányok és a népek az együvétartozás és a béke szellemében – a politikai zavarok kiküszöbölésével – állandóan együttmüködnek.

Minthogy azonban a német kancellár ugy vélte, hogy nem vállalhat ebben a tekintetben szabatosan megállapított kötelezettségeket – igy például nem kötelezheti magát tíz évre szóló politikai moratóriumra – ezidő szerint mindkét fél részéről arra szorítkoztak, hogy elvi nyilatkozatban hangsulyozzák a francia-német együttmüködés fokozatos kiépítésének szükségét.