Raman Chandrasekhara Venkata, a Raman-hatás fölfedezője.

A sugárzási jelenségek változatosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy az utóbbi évek fizikai Nobel-díját sorozatosan kapták olyan kutatók, akiknek vizsgálatai a sugárzás körébe vágnak. Az idei Nobel-díj nyertese a hindu C.V.Raman, kalkuttai professzor, ugyancsak e területen ért el nevezetes eredményeket. Ezekről már korábban beszámoltunk, de most a nagy tudományos kitüntetés alkalmával néhány szóval mégis megemlékezünk a Raman-hatásról.

Ez a jelenség közel áll ahhoz, melyet a fény szétszóródása névvel illetnek. Mindenki előtt jól ismeretes ez, hiszen naponkint látjuk, hogy a sötét szobába bejutó napsugár, vagy a vetítőgépből kilépő sugárnyaláb a levegőben lebegő porszemeken szétszóródik. Raman azt tapasztalta, hogy hasonló fényszórás lép fel akkor is, ha teljesen tiszta folyadékot (pl. benzolt) világít meg igen erős fénynyalábbal, így higanylámpa fényével.

Itt maguk a folyadékmolekulák szerepelnek fényszóró részecskék gyanánt! De nem az a lényeges a dologban, hogy a fény szétszóródik, irányától eltér. Hanem az, hogy a szétszórt, a másodlagos fénynyaláb színképi összetétele megváltozik, más lesz, mint a gerjesztő fényé. Olyanféleképpen, mint a finoreszcencia közben.

Hogy e változást jól lehessen észlelni, azért választanak fényforrás gyanánt higanylámpát. Ugyanis ennek a színképe nem olyan, mint a közönséges szénrudas ívlámpáé: nem folytonos, hanem jól elkülönített vonalakból áll.

A Raman-hatás éppen abban nyilvánul, hogy a megvilágított anyag által szétszórt fény színképe nem egyezik meg a beeső fény színképével, hanem ebben még más színű vagy hullámhosszúságú színképi vonalak is előfordulnak.

De nem minden törvényszerűség nélkül! Ugyanis egy Raman-vonal és a gerjesztésére használt színképvonal rezgésszámának különbsége független a beeső fény rezgésszámától, és így csak a fényt szétszóró anyag minőségétől függ. Ez a rezgésszámváltozás kapcsolatba hozható a molekulák által kibocsátott hősugarak rezgésszámával is.

A Raman-hatásnak nagy elméleti jelentősége is van. Ugyanis az említett szín-, illetőleg rezgésszámváltozás jól magyarázható a fénykvantumok feltevésével. Tehát a jelenség hozzá fog járulni a fényre vonatkozó nézeteink kialakulásához is.

A Raman-hatást nemcsak folyadékokon, hanem szilárd testeken, sőt gázokon is vizsgálták. Gyakorlati alkalmazása is van: az oldatok szerkezetének és organikus vegyületek molekula-összetételének vizsgálatára is felhasználható.

Dr. Császár Elemér