A cellulózéter előállítása ma még kísérleti stádiumban van, de lehetséges, hogy rövidesen igen értékes és a nedvességnek jó ellenálló műselyemfajtává válik. A legtöbb műselymet - az egész termelésnek mintegy 85%-át - ezidőszerint az angol Cross és Bevantól 1892-ben feltalált viscózselyem szolgáltatja, mely valamennyi műselyemfajta közt a legolcsóbb.

Előállításához fenyőfából nyert cellulózt használnak, melyet kéregpapír alakjában kellő szárítás után nátronlúgban áztatnak és ezáltal alkálicellulózzá alakítanak át. A fölös nátronlúgot kipréselik, az anyagot felaprítják és hosszabb ideig érlelik.

Azután szénkéneggel - melyet robbanó sajátosságai miatt különös gonddal kell kezelni – szulfidálják, azaz xanthogéncellulózsavvá, ú. n. xanthogenáttá változtatják, majd higított nátronlúg adagolásával mézsűrűségű, narancsszínű kolloidtömeggé alakítják, melyet Cross és Bevan után nagy viscozitása miatt viscóz-nak neveztek, és amelyet különböző műszaki célokra lehet, felhasználni pl. bőrutánzatra, apprettraanyag gyanánt stb.

Ha a viscózt selyemgyártásra használják, akkor jól összekeverik, mindennemű csomóktól, idegen anyagoktól levegőhólyagoktól megtisztítva érlelik és csak azután tértek át a korábbi feldolgozására. Újabban, bár a költségei tetemesebbek, nagyobb jelentőségre tett szert a rézműselyem, (melyet Bemberg-selyem néven ismernek), mert rendkívül finom és természetes selyemhez közelálló tulajdonságokkal rendelkezik.

Gyártásakor a tisztított és fehérített pamutlintereket rézszulfát és nátronlúg keverékében oldják, azután kisajtolják és aprítják, majd ammóniákoldat adagolásával rézoxydammóniákcellulózzá alakítják át. A kész fonalból a cellulózt, hígított ecetsavoldattal ismét kicsapják.

A műselyemgyártás további lépése a nyert selyemnedvnek fonallá való átalakítása. Ennél a míveletnél a feltalálók újból a selyemhernyó útmutatását követték: miként a hernyó a teste belsejében elraktározott selyemnedvet a begubózás alkalmával a szája mellett lévő két vékony nyíláson át bocsátja ki, úgy igyekeztek ők is az előző míveletek folyamán nyert nedvet hajszálfinom csövön át nyomni, hogy az a nyílás keresztmetszetét felvegye és megszilárdulva folytonos fonalat alkosson.