Régóta ismeretes, hogy Magyarország területén sok délies állatfaj él. Újabban az is bebizonyult, hogy egyes kisebb területeken, föltűnően nagy számmal élnek együtt ilyen déli elterjedésű (mediterrán) fajok Valószínű, hogy ezek az állatok egy melegebb korszak maradványai és föltesszük, hogy elődeik a jégkor előtti időkben nagy elterjedésben éltek itt.

Aztán a kedvezőtlenre fordult klímával jórészt kivesztek; csak ott maradtak meg, ahol számukra különösen alkalmas volt a klíma vagy a talaj és az azzal kapcsolatos növényvilág.

Báziás, Orsova és Mehádia környéke régóta ismeretesek voltak arról, hogy ott skorpió, görög teknősbéka, termesz (Termen lucifugus), röpülő szentjánosbogár (Luciola mingrelica), hosszúlábú denevér (Myotis Capaccinii) és egy sereg rovar tenyészik, amely máshol hazánkban és Európa északibb vidékein nem található.

Ezek az érdekes, gazdag vidékek elcsatolt területek, de mai határainkon belül is van néhány olyan hely, ahol délies vagy amint mondani szoktuk, meleg állatok, ha nem is ilyen nagy számmal, de csoportosan találhatók. Ilyen meleg faunaövnek bizonyult a Magyar Közép-hegység déli lejtője: a Balaton zalai partja, Buda környéke, a Cserhát, Mátra és Bükk déli határvonala a tokaji Hegyalja.

Mikor a biológiai kutatás Révfülöpön megindult, egy különleges alakú bögölyfajt fogtam ott, a hegyes potrohú Therioplectes acuminatust, amely eddig csak Dalmáciából ismeretes. Szabó Patay József aztán három délies hangyafajt mutatott ki. Legföltűnőbb a Myrmecocystus bicolor nevű, hosszúlábú vörös hangya, amelyet fölfelé tartott potroháról könnyű megismerni.

Régebben a Gellérthegy déli lejtőjén is tanyázott, de ott a parkozás óta eltűnt. Ma csak Budafok mellett, Rádon (Délnógrád), Aligán és Tihanyban található ez a bizarr alakú hangya. Tőlünk nyugatra sehol sincs, keleten pedig Kis-Ázsia és Dél-Oroszország a hazája. Két másik délies hangyánk a Cremastogastcr scutellaris és a Sysphincta europaea. Az első a Balaton nyugati partján éri el az északi véghatárát.

Érdekes alakokat mutat föl a Balatonmellék a recés- és egyenesszárnyúak sorából is. Pongrácz Sándor szíves közlése nyomán a következőkre hivatkozhatom. Van a Balatonpartnak egy jellemző szitakötője, a tűzvörös Crocothemis erythraea, amely szintén a délibb országok lakója.

Ugyancsak déli alak a törpe fülbemászó, Labia minor és egy pirosszárnyú kis sáska, az Acrotylus insubricus. Nagyobb termetű az érdekes, kúposfejű szöcske, Conocephalus mandibularis. Ennek északi határvonalát a következő pontok jelölik: Párizs-Balatonmellék-Rákos-Nagycsür. Nálunk igen ritka, csak egyetlen példányát fogtam Révfülöpön.