Páris, január 25.
Eltérően a legutóbbi francia kormányválságoktól, amelyeknek megoldása néha egész hetet vett igénybe, a mostani krízis minden valószinüség szerint hétfőn véget ér és Pierre Laval elnöklete alatt elfoglalja helyét a széles koncentrációs alapon megalakuló uj kormány Laval egész vasárnap tárgyalt a parlamenti bizottság elnökeivel és az egyes pártok vezéreivel. E tárgyalások során a jobboldaliak a koncentráció érdekében hajlandók voltak egyik vagy másik politikai programpontjuk fölfüggesztésére.

A baloldali frakciók részéről is igen élénk a békülékeny hajlandóság. Egyedül a legerősebb baloldali parlamenti csoport, a 90 tagból álló radikálszocialista párt magatartása kétséges még.
Herriot, a párt elnöke, mindent elkövet a koncentráció érdekében, a döntés azonban csak késő éjjel, esetleg hajnalban lesz meg.

Hogy Laval kormányalakítása sikerülni fog, az kétségtelen, a kérdés csak az, hogy a radikálszocialistákkal-e, vagy nélkülük? Tardieu biztosította Lavalt, hogy akár benne lesz a kormányban, akár nem, ő és pártja föltétlenül támogatni fogja Lavalt, Parlamenti körökben erős a meggyőződés hogy Laval kormánya mindenképen tartós lesz és hogy vele együtt ugyanaz a parlamenti stabilitás tér vissza, mint annak idején Poincaréval. Az uj kormányban föltétlenül helyet foglal majd Laval és Briand mellett Maginot, Flandin, Loucheur és Painlevé. Ha a radikálszocialisták a koncentráció mellett döntenek, ugy Herriot-t, Daladiert és Chautempst föltétlenül delegálják.

Hogyan csinált magának „jó sajtót” Steeg, a bukott miniszterelnök?
A Steeg-kormány kitünő módot talált rá, hogy lemondása alkalmából rokonszenves sajtóhangulatot biztosítson a maga számára. Steeg egyik utolsó kormányintézkedése gyanánt ugyanis nyolc millió frankot utalványozott át a francia ujságirók nyugdijintézetének.

Ez a nyolc millió régóta járt az ujságirók jóléti intézményének és hat egymásután követő miniszterelnök erősítette meg az erre vonatkozó igéretet, de átutalás sohasem történt. Most Steeg aláírta a régóta esedékes kiutalást. Az eredmény, hogy kevés kormánybukást kísért annyi szimpatikus megnyilatkozás, mint Steegét, akit legalább távozóban meleg hangon méltat most pártkülönbség nélkül a francia sajtó.