Mayer János földmivelésügyi miniszter cikke

– A többtermelésre, bármilyen legyen is az áralakulás, szükség van.
Abból, ha az országnak bőven van gabonája, és más eltartható élelmicikke, csak jó következések származhatnak. Az, hogy kritikus időpontokban fölhalmozott és piacra dobott terménykészletek ne befolyásolják a piaci áralakulást, a kereskedelmi ügyesség és talpraesettség megoldandó feladata. Ugy látom, hogy e tekintetben is tanultak már nálunk az érdekelt tényezők és az ilyen bajokkal a jövőben kisebb mértékben kell küzdenünk.

– A termények, de különösen a gabonanemüek világmennyiségét az aránylag kis magyar gabonatermelés számbavehetőleg nem befolyásolja. Hiszen a mi kis, 20-25 millió métermázsaévi buzatermelésünk elenyésző csekélység a tengerentuli államok százmillió métermázsákban számitott termeléséhez képest. Magyarország, ha megkétszerezi is a maga termelését, csak kevés százalékkal fogja szaporitani a világ gabonakészleteit. Tehát üres szólam az afféle, hogy mikor a világban olyan sokmillió métermázsa gabonát termelnek, minek szaporitsuk mink is ezt a fölösleget? A dolog ugy áll, hogy a termelés gyarapodása mégis csak gyarapitja az egyesek és a nemzet vagyonát és ha másban nem nyilvánul meg a haszna, legalább is bőséges táplálékot ad az itthoni lakosságnak és több jut belőle a nép szegényebb rétegeinek.

– A magyar gazda nem állhat arra az álláspontra, mint az amerikai, hogy ha nem ád elegendő hasznot a földje, egyszerüen otthagyja. A magyar gazdát az otthon, az életbenmaradás nagy erkölcsi erői füzik a földjéhez. Tehát ránézve a többtermelésnek a piaci konjunkturára való tekintet nélkül megvan a maga nagy jelentősége. Tisztán anyagi szempontból nézve pedig a dolgot, az ugy áll, hogy az a gazda, aki egy holdon az eddiginél többet termel, rossz piaci viszonyok mellett is kevesebbet veszit, mint az, aki kevesebbet. Mert kevesebb az egy holdra eső termelési költsége, tehát a vesztesége is. Mondjuk ugy, hogy könnyebben türi a rossz árakat az a gazda, akinek 15 mázsája termett, mint az, akinek 8 vagy 10. Ma csakis a többet termelő gazda számithat biztosabb haszonra, még rosszabb árak mellett is. Jó áraknál a haszon aránytalanul nagyobb gyarapodása, ránézve egészen világos. Ez az igazság arra szoritja a kormányt, hogy a magyar gabonatermelés jövőjét akciókkal biztositani igyekezzék.

– Már alkalmam volt nyilvánosság előtt rámutatni arra, hogy minőségi termelés olyan cikkeknél is eredménnyel jár, amelyek előállitásában velünk régi, nagy kulturterületek és olcsóbban termelő keleti agrárállamok versenyeznek. Ráutaltam arra, hogy vajkivitelünk a mult évben 1900 mázsáról 5000 métermázsára nőtt, valamint arra, hogy tojáskivitelünk 100 százalékkal, baromfikivitelünk 60 százalékkal gyarapodott. Ma már szakemberek annak a számitgatásával foglalkoznak, hogy gabonánk a baromfitenyésztés, meg tojástermelés utján a piaci ár kétszeresén is értékesithető. Ezek az adatok gyakorlatilag és meggyőzően illusztrálják a minőségi termelés jelentőségét.

– Ismétlem, hogy talajunknak és éghajlatunknak vannak olyan termékei, amelyeknek speciális kiválóságát a magyar gazdák termelő munkájával és értelmességével versenyen kivül álló márkákká lehet fejleszteni a világpiacon. El tudok képzelni, persze csak hosszabb szervező munka árán és a nemzetközi megértés kellő foka mellett, olyan nemzetközi mezőgazdasági megegyezést, amely a termelésben bizonyos, a természeti alkalmatossághoz mért munkamegosztást hoz be.

– El lehet képzelni azt, hogy nemzetközi megegyezés alapján mindenik állam mezőgazdasága azt fogja termelni, amire természettől fogva a legalkalmasabb. Vannak már ennek az eszmének ugy politikus, mint tudományos zászlóvivői. Ám én nem kivánok a távolabbi jövő e lehetőségeire kombinációkat szerkeszteni. Ránk nézve csak az lehet az irányadó szempont, hogy a saját erőnkkel, a saját természeti viszonyaink kihasználásával egyes cikkekben olyan kiváló minőségeket tudjunk előállitani, amelyek minőség tekintetében vezetnek. Persze szükséges az is, hogy minőségi termelésünk terjedésével és erősödésével kapcsolatosan folyjék e cikkek bevezetésének és megismertetésének nehéz munkája a világpiacokon.

– Nem tartom szükségesnek további fejtegetését annak a tételnek, hogy: mezőgazdaságunk jövője, a magyar föld müvelőinek tisztes boldogulása a minőségi termelésen fordul meg. Ugy látom, hogy gazdáinkat már áthatotta ennek az igazságnak ereje. Ez az a vezető és biztató világitó oszlop, amelyre gazdáink szemének és lelkének irányulnia kell.