Az orvosi díjat a Nobel-bizottság an, olyan kutatónak juttatta, kinek fölfedezései a szorosan vett orvosi tudományok körén kívül nagy jelentőségre emelkedtek az antropológiában, a fajhigiénében, a törvényszéki orvostanban, kinek megállapításai még a napi politika is sokszor felhasználta törekvéseinek alátámasztására és aki egyszersmind véghetetlen nagy szolgálatot tett az emberiségnek azzal, hogy az életmentő sokszor azonban éppen ellenkezőleg, súlyos zavarokra vezető vérátömlesztéseket megbízható alapokra fektette.

Landsteiner Károly, a jelenleg a newyorki Rockfeller-Intézetben működő osztrák tudós nevéhez fűződik az emberi vércsoportok fölfedezésének a dicsősége. Landsteiner 1867 június 14-én született Bécsben, hol tudományos pályáját is megkezdte.

1919-ben Amsterdamba ment és 1921 óta működik a newyorki intézetben, minden erejét és idejét tisztán tudományos kutatásoknak szentelve. Mint a bécsi egyetemi kórtani intézet asszisztense kezdett a mult század végén az akkor erőteljesen nekilendülő serológiával foglalkozni. Tudvalevő dolog, hogy Nuttal Friedenthal és mások kísérletei a különböző állatok vérsavójával, arra a megállapításra vezettek, hogy az egyes állati fehérjék, ha kémiai úton nem is, biológiai eljárásokkal egymástól megkülönböztethetők.

Ezeket az eljárásokat annak idején részletesen és többször ismertettük már folyóiratunk hasábjain. Míg a szerológia első eredményei az állati fehérjék között csak faji különbségeket tudtak földeríteni. Landsteiner volt az első, aki már 1900-ban azt találta, hogy a vér fehérjéinek kémiai összetételében nemcsak faji, hanem egyéni különbségek is vannak.

Észrevette, hogy egyik-másik beteg embernek a vörösvérsejtjeit más betegeknek, vagy egészséges embernek is, a vérsavója összecsomósítja, agglutinálja. A jelenséget tovább vizsgálva kiderült, hogy az embereket vérük agglutináló képessége szerint négy csoportba lehet osztani. Ezeket a csoportokat AB, A, B és O  jellel szokás jelezni.

A csoportokon belül szó van azután a vérsavónak agglutináló és a vérsejteknek agglutinálódó tulajdonságáról. Az első, AB csoportban a savónak nincs agglutináló tulajdonsága, ellenben az idetartozó egyének vérének vérsejtjeit a három másik csoport egyéneinek vérsavója agglutinálja. A többi viszonyt az alábbi kis összeállítás világosan mutatja, hol a + jel a pozitív, a - jel a negatív tulajdonságot jelzi.

Vérsejtek         AB   A  B   O
Vérsavó   AB      -    -    -     -
                       A     +    -   +    -
                        B     +   +   -     -
                        O     +   +  +    -

Ha már most meg akarjuk állapítani, hogy ki tartozik egyik vagy másik csoportba, szükségünk van A- és B-csoportba tartozó ember vérsavójára. A két vérsavóból egy keveset tárgylemezre cseppentünk és a vizsgálandó egyén véréből egy keveset mindegyikhez hozzákeverünk.

Ha csak az A-savóval kapunk agglutinációt, akkor az illető a B, ha csak a B-savó ad agglutinációt, akkor az A-csoportba. tartozik; ha mindkettő, akkor az első, ha egyik sem, akkor a negyedik csoportról van szó. A meghatározás néhány perc alatt elvégezhető.