A természetes selyemnedv a levegőn magától megszilárdul. Ezen alapszik az ú. n. száraz fonó eljárás, melyet Chardonnet eleinte követett, midőn az éter és alkohol keveréket, melyben nitrocellulózt feloldotta, közvetlenül annak fonallá való alakítása után a levegőn elpárologtatta és a selyemnedvet szilárd fonallá változtatta.

Minthogy azonban ilyenkor az éter és alkohol nagyrésze veszendőbe ment, Chardonnet később a selyemnedvet hideg vízbe vezette, mely az étert és alkoholt felvette és amelyből könnyebben lehetette e drága segédanyagokat újra kivonni.

Ezen a gondolaton alapul a „nedves fonás, melyet ma a legtöbb gyárban alkalmaznak, avval a különbségül, hogy víz helyett különleges vegyi szereket használnak, melyeknek összetétele a műselyem minőségére lényeges befolyást gyakorol.

Chardonnet a fonáshoz az 1. képen látható l-es üvegcsövecskéket használta, melyen át a kollodiumszerű nitrocellulózt préselte. Az l-es csövet a tágabb 2-es üvegedény veszi körül, melybe 3-nál hideg vizet szivattyúznak. A kilépő 4-es kollódiumsugár a hidegvízben megszilárdul és utána nyomban felgombolyítható.

Ma már ehelyett több nyílással rendelkező, üvegből, platinaötvözetből, vagy porcellánból készült fonógyűszűket (2. kép) használnak, melyeknek pontosan egyforma nagyságú, 0.06-0.1 mm átmérőjű nyílásaik vannak. Mindegyik nyíláson át finom sugarainkban szorítják a selyemnedvet, miközben kis szivattyú segítségével szabályozzak és biztosítják annak egyforma adagolását.

Mivel a finomnyílású gyűszűk könnyen bedugulnak, azért újabban inkább nagyobb nyílásokat használnak, de a gyűszűkből kilépő kollódiumsugarat áramló folyadékkal továbbviszik és lassú megmerevedése közben erősen nyujtják és finomítják. A 3. kép szerint az 1-es tölcsérszerű fonógyűszűben haladó selyemszálakhoz a 2. edényből folyadéksugár csatlakozik, mely a félfelé hajlított 3. csőben is kíséri azokat, míg végül a 4. edénybe juttatja őket, ahonnan a 8. hengerre csavarodnak, míg a kísérő folyadék az 5. szivattyú segítségével visszakerül a 2. edénybe.

A selyemfonalak átmérőjét vagy finomsági számát a fonalszám vagy titre segítségével fejezik ki; az egyes fonalszám vagy denior olyan fonalnak felel meg, melynek 9000 m-e egy grammot nyom. A titre annál nagyobb, minél nehezebb, illetőleg vastagabb a fonal. Míg a természetes selyemgubónak egy-egy szála kb. 1 denier finomságú, addig a műselyem egy szála átlag 5-8 deniers.

Több szál egyesítéséből származó fonal száma annyiszor nagyobb az egyszerű szál számánál, ahány szálból áll a fonal. Ha pl. 24, egyenként 5 den. viscózszálat egyesítünk, akkor 5x24=120 den. számú viscózfonalat nyerünk. A rézselyem ennél a számnál 90 egyszerű szálból készül, tehát egy-egy szál finomsága: 120 : 90 = 1 1/3 den.