A lepkék sorából is van egy érdekes déli alakunk, a Pieris Ergane. Ezt a kis fehér pillangót nálunk Schmidt Antal fogta először Csopaknál. Hazánkban csak mint ritkaságot ismerik délies jellegű helyekről, igazi otthona Dél-Európa és Kis-Ázsia.

Tihany pókféléi Kolosváry Gábor tanulmánya szerint (Zeitschrift f. Morpholog. u. Ökol. d. Tiere 1930) északnyugati fajok, amelyek az uralkodó szelekkel terjedtek idáig és különösen a partmenti védett erdőterületeken élnek nagy számmal.

A legyek fogdosásával jó szolgálatot tesz a falakon az éjszakai órákban a póklábú százlábú. Scutigera coleoptrata. Ez is déli állat, Tihanyon kívül csak Esztergom és Buda vidékén ismeretes még.

Aki kabócazenét akar hallgatni, az sem kénytelen a tengerpartra menni. Xenarchos híres éneklő kabócái is megvannak Tihanyban, és pedig két faj: a kőrist kedvelő, nagy, pettyes szárnyú mannakabóca, Cicada orni és a piros szárnyerezetű Tibicen haematodes.

Az erdők szélén naphosszat zeng éles cirpelésük, de kézrekeríteni egyet annál bajosabb. A közeledő neszre azonnal szárnyrakap és csak egy távoli ágon ül le ismét. E két nagy kabóca elterjedése ma is jelzi a mediterrán tenger helyét, mert csak az egykor partok körül találhatók, középütt a sík és dombos vidéken, a tenger helyén sehol.

Legérdekesebb és talán legrégibb állatmaradványa Tihanynak a szárazföldi ajtóscsiga, a csinos Cyclostoma elegans. Legközelebbi hazája Olaszország. Tihanyon kívül nálunk sehol sem él már. Valóban érdekes tanuja egy rég letűnt meleg világ állatéletének.

A Tihanyi Biológiai Intézet zoológus munkatársai - mint látjuk - nemcsak a Balaton, hanem a szárazföld, a partvidék kutatását is előbbre vitték. Remélhető, hogy a további munka még több érdekes állatfaj földerítésére fog vezetni.

Annyi már eddig is kétségtelen, hogy a zalai part és különösen Tihany, mai országunk legtöbb délies állatfajának mentsvára vagy relictum-területe, valóságos ősi állatsziget. A magyar kultúra egyik sürgősebb föladata tehát, hogy Tihanyt, vagy legalább a félsziget érdekesebb részeit érintetlenül hagyva, mint nemzeti kincset és természeti emléket, kellő védelemben részesítsük.

A tihanyi állatvilág déli faja együtt említhetők meg az itt található, déli eredetű növények. Dégen Árpád négy ilyen növényfajt jelölt ki Tihany flórájában, amelyek mint ritka növények, szintén megérdemlik a védelmet. Ezek a következők: Scilla autumnalis, Sternbergia colhiviflora, Artemisia saxatilis, Aethionema saxatile.

Az őszi csilla, Scilla autumnalis kék virágai némely ősszel valósággal ellepik a véderő rétjeit. A hóvirágfélékhez tartozó Sternbergia, a kikiricsvirágú sárika halványsárga virágát csak elvétve találjuk itt az erdőkben, délebbre Zimonynál és Herkulesfürdőnél maradt meg. A szirti ürömről (Artemisia saxatilis) azt írja Borbás, hogy „egyike a Balatonmellék legrégibb élő növényeinek abból az időből, amidőn itt sziget vagy szigetszirt (scoglio) volt”.

Nem érdektelen, hogy a szakértők megállapítása szerint éppen a Balaton északi partmelléke volna az egyetlen terület, amely nemesebb balkáni dohányfajok termelésére alkalmas, ami kétségkívül jobban jövedelmezne a szőlőnél.

Dr. Szilády Zoltán