Madrid, február 15.
Alfonz király szombaton a későesti órákban telefonon érintkezésbe lépett a liberális párt Párisban élő vezérével, Santiago de Alba-val. A király hosszasan tárgyalt az agg politikussal, majd éjfélkor néhány politikust fogadott s azután kijelentette, hogy hétfőn nevezi ki az uj kormányt.

Politikai körökben három megoldási lehetőséget látnak. Legsűrűbben koncentrációs kormány megalakulásáról beszélnek, amelynek élén Azmar tengernagy állana. Ebben a kormányban a konzervativ párton kívül a liberális és a demokrata párt is résztvenne. Gróf Romanonez, a kombinációk szerint, fiával képviseltetné pártját ebben a kormányban.

A második megoldás egy átmeneti kormány volna Sanchez Guerra volt miniszterelnök, a konstitucionisták vezérének miniszterelnöksége alatt. Ebben a kormányban a konzervativok nem vennének részt, hanem a liberálisok és a szociáldemokraták bevonásával a konstitucionisták képeznék a koncentráció gerincét.

A harmadik megoldást kevésbé tartják valószínűnek s ezt inkább a szélsőjobboldali körök propagálják, mint az egyetlen kivezető utat. Ez a megoldás diktatura lenne. A királyhoz közelálló politikusok azonban hangoztatják, hogy az uralkodó élesen ellenzi a diktaturát.

A tárgyalások eredménye, jól értesült politikai körök véleménye szerint, csak az első két megoldás egyike lehet. Számottevő politikusok, így Villa Nueva és Meltiades Alvarez ezzel szemben hangoztatják, hogy mindez időpocsékolás lenne és az egyedül helyes megoldás az, ha a király azonnal összehivja az alkotmányozó cortezt. Hasonló szellemben nyilatkozott Santiago de Alba is, aki szerint az uj kormányokkal való kisérletezés csak a válság elhuzódását jelentené.

A király az alkotmányozó cortez egybehivását is ellenzi, mert nem biztos a monarchista többségben.

Páris, február 15.
Hendayeből, a francia-spanyol határról érkező jelentések szerint a Berenguer-kormány bukása egész Spanyolországban nem lelkesedést váltott ki. A nagyobb városokban, így Madridban, San Sebastianban, Barcelonában és Saragossában szombaton este nagy tömeggyülések voltak, amelyeken a köztársaságot éltették.

A rendet ezekben a városokban csupán a katonai csapatok segítségével tudták föntartani. A republikánus párt börtönben ülő vezéreinek kiszabadítására aláírásgyüjtési akciót indítottak, amelyeket az utolsó huszonnégy órában tömegesen ír alá a polgárság. Eddig több mint egymillió aláirás gyült össze. A republikánus párt vezéréhez, Zamorához – aki ezidő szerint egy madridi fogházban ül – százával érkeznek üdvözlő sürgönyök és levelek. Madridban két ujság vasárnapi számát elkobozták. Segoviában szintén betiltották a republikánus gyüléseket. Sevillában komolyabb zavargásokra került a sor. A tüntető tömeg megtámadta a rendőröket és egy rendőrfölügyelőt fején kövekkel sulyosan megsebesítettek. Valenciában és Granadában hasonló események voltak. A szociáldemokrata párt vezetősége fölhivást intézett a munkássághoz, hogy legyen készen az általános sztrájkra.

Párisi munkatársunk beszélt Santiago de Albával, a spanyol liberálisok vezérével, aki azt mondotta, hogy ha a király jóhiszemüen belenyugszik abba, hogy hatalmát ugy megnyirbálják, mint a belga vagy norvég királynét, akkor a monarchiát nem fenyegeti veszedelem.

A nép tulnyomó többsége valóban monarchista, de a király abszolutisztikus törekvései elviselhetetlenek.