Nagykörü, február 22.
Nagy Emil vasárnap reggel elutazott választókerületébe – amint ő mondotta – „egy kis diskurzusra”. Vele tartottunk. Ismerve szikrázó temperamentumát, nem lepődünk meg azon, hogy a diskurzusból csatariadó, kemény támadás lett a kormányzattal szemben. Budapest és Szolnok között a gyorsvonaton elmondja Nagy Emil, hogy huszonhat évvel ezelőtt járt először Nagykörüben, mint ujonnan megválasztott képviselő.

Barna Majzik József akkor e szavakkal köszöntötte:
- Ezernyolcszázhatvanhét óta vagyok pártelnök Nagykörüben, de itt mindig csak képviselőjelölteket láttunk, képviselőt most először.

Amig azonban Szolnokról Nagykörübe értünk, huszonhat kilométeren keresztül kell dagasztanunk autón a sarat. Szolnokon vasárnap volt az országos vásár; jellemző a vidék elszegényedésére, hogy a hosszu uton, amelyen még csak egy éve is százával közlekedtek vásárkor a szekerek egyetlen eggyel sem találkozunk.

- Mint képviselőnek – mondja utközben Nagy Emil – négy éven keresztül jó dolgom volt itt, a jászladányi választókerületben. Összeállt ugyanis ellenem egy klikk és azzal a jelszóval: „Egyhangu választás nem hoz semmit a konyhára”, ellenjelöltet csipett föl Angyal Kálmán miniszteri tanácsos személyében, akit a népjóléti miniszterium ellen lefolytatott számszéki vizsgálattal kapcsolatban most mentek föl a rokkantügyi osztály vezetésétől. Angyal és emberei négy éven keresztül remekül kiszolgálták a kerületet.

Akármelyik miniszteriumban jelentem meg választóim ügyes-bajos dolgaival, a referens ezzel fogadott: ”Ó, kérem, rendben van a dolog. Angyal már itt járt ebben az ügyben.” Különösen a rokkantügyeket intézte el bámulatos gyorsasággal… Résztvett a választókerületben megtartott rokkantügyi szemléken és ha a bizottság 50%-os rokkantnak minősített valakit, ő nagylelkűen rálicitált és 100 %-os rokkanttá léptette elő a illetőt, aminek azután persze más községek rokkantjai adták meg az árát. Most már vége van ennek a paradicsomi állapotoknak. Angyal a jelöltséghez sem jutott el és máris megbukott. A népjóléti miniszterium botrányának én vagyok az igazi áldozata, most ujból rám szakadnak azok az ügyes-bajos dolgok, amelyeket eddig Angyal intézett…

Nem hiába képviselő huszonhat esztendeje Nagy Emil a jászladányi választókerületet: itt mindenki Nagy Emil-párti, elsősorban a százhatvannégy főnyi Majzik-familia, amelynek egyik sarkát pontosan huszonhat évvel ezelőtt a volt igazságügyminiszter tiszteletére kereszteltek Emilnek. Ő volt az első Emil Nagykörüben. Az Emilek száma azóta állandóan szaporodik.
Délre zsufolásig megtelik a községháza, ki kell tárni minden ajtót és ablakot.

Nagy Emil igy kezdi a „diskurzust”:
- Magyarország ma a hazafiui erények temetője. Ránk szállt a közöny és a kétségbeesés. Hét esztendővel ezelőtt más utat mutattam a kormánynak, nem lépett rá, amire otthagytam a miniszterséget, mert nem vállalhatta a felelőséget, ami azután bekövetkezett. Fájdalom, nekem lett igazam. Huszonhat év után is fiatalnak érzem magam. Az én időm majd csak ezután fog eljönni! Ma még nem hagyom ott pártonkívüli állásomat. A pártkötelékek most csak akadályoznának véleményem szabad kifejtésében. Puskaporom szárazon tartom, de még nem veszem elő, mert nem jött el az ideje!

A ránkszakadt bajoknak három forrása van. Először a trianoni békeszerződés. A parlamentnek már a háboru előtt sem volt gyökere a népben. A forradalmat nemcsak az elveszett háboru okozta, hanem az is, hogy a megelőző ötvenesztendős kormányzat nem törődött a néppel. Magyarország politikája nem volt demokratikus, nem volt népies. Ezért rughatta szét a forradalom az országot és azután jött Trianon.

A munkapárti korszakot csak a lélekvásárlás és a csendőr füzte a néphez.

A parlamentnek, sajnos, ma sincs befolyása a kormányzatra. Önkényuralomban élünk. A parlamenti többségnek legalább 70 %-a vagy anyagilag, vagy erkölcsileg a kormány kezében van. Hazugság, hogy Magyarországon parlamentáris alkotmány érvényesül. Szó sincs róla. Csak az történik, amit a kormány akar. Jogosult, igazságos támadások irányulnak a kartellek ellen, de ennek csak egy gyakorlati eredménye lesz: a kartellek megijednek és még több pénzt fizetnek a pártkasszába.

A gazdasági válságot temetői csönd teszi elviselhetetlenné. De nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi válság is van. Bámulom a miniszterelnök lelkierejét, hogy ennyi felelősséget mer magára venni! A parlament az abszolutizmus köpönyege és az a néhány ellenzéki politikus nem érhet el semmit. Ezen csak titkos választással lehet segíteni.

Titkos választás nélkül nincs igazi alkotmányosság, nincs politikai váltógazdaság. A nép csak arra való volt eddig, hogy a választásokon pénzzel vagy inkább csendőrrel elbánjanak vele. Ha a választás titkos, a kormány kénytelen alkalmazkodni a néphangulathoz. Így fütyül a közvéleményre! Tiszta választás eltemetné a mai rendszert.

Nem csoda tehát, ha a kormányzat nem kér a tiszta választásból, pedig ezt az ország életérdeke követeli. Panaszolják a keservesen befizetett adókat, ami csak ugy történhetik meg, hogy nincs alkotmányosság és a kormány nem tart a néptől. A költséges külügyi képviseleteket meg kellene reformálni. A nagyköveti állásokat fizetés nélkül kellene betölteni arisztokratákkal, vagy módosabb polgárokkal. Minden hatalmat központosítanak, hogy az országot – amint a bécsi uralom idején – kézben tarthassák. A tékozlás elképesztő példáit látjuk. Maholnap már minden vezető ember állami potyaautón jár még vadászni is.

Akármerre nézünk: tékozlás, ügyetlenség, balfogás. Ma a legnagyobb önfeláldozás tisztességes politikusnak lenni. Meg kell szüntetni minden visszaélést, minden privilégiumot, minden politikai cimboraságot. Ehhez szabad levegő kell, szabad sajtó, független képviselőház. Az abszolutizmus adja át helyét az alkotmányosságnak. Ha nem jön ilyen változás, akkor jön a fölfordulás.

Mi, ellenzék, segíteni szeretnénk, de le vagyunk láncolva, mint Prometheus a sziklához. Mindent elkövetek, hogy a mai rendszert más rendszer váltsa föl, hogy politikai, gazdasági és erkölcsi téren friss levegőhöz jussunk. Meg vagyok győződve arról, hogy a legközelebbi változás meghozza ezt a friss levegőt, meghozza a várvavárt változást.

Akkor majd én is teljes erővel lépek akcióba. Addig kérem hozzájárulásukat, hogy pártonkivüli álláspontról küzdjek szóval és irásban a kormányzat ellen. Ha majd a választáskor jön olyan alakulat, amely megfelel elgondolásomnak, akkor ehhez az alakulathoz szivesen fogok csatlakozni és csatasorba állunk az ország érdekeiért. Ha a magyar nép nem lesz gyáva és szolgalelkü, a kormánypártból csak a java jön be, elhullik a férgese és uj vér ömlik a lassan ujjáéledő ország kiszikkadt ereibe.

A nagykörüi választóközönség szeretettel ünnepelte Nagy Emilt, aki vasárnap este érkezett vissza Budapestre.